Ezoterikus Buddhizmus

Buddha

A buddhizmus ismerete természetesen Buddha és tanítványai beszédeihez kapcsolódik. Buddha mondásait követői állították össze és rendezték témákba. Bár a buddhizmus filozófiája végső soron az emberi létezés legmélyebb aspektusait – – a kötődést, a szenvedést, a halált, a karmát és az ebből következő újjászületést – tárgyalja, Buddha mondásai gyakran figyelemre méltóan földhözragadtak és hozzáférhetőek. „Az ember nem attól bölcs, hogy sokat beszél” – idézi őt a Dhammapada; „Bölcsek, akik türelmesek, és mentesek a gyűlölettől és a félelemtől”. Ebben a megközelíthető szellemben Buddha mondásai olyan témákat ölelnek fel, mint a harag, a kapzsiság, a félelem és a boldogság, és mindenkit arra hívnak, hogy kövesse az útját, tömör és hozzáférhető aforizmáinak tanulmányozása és megerősítése árán.

E szó szerinti vagy exoterikus tanítás mellett azonban létezett egy ezoterikus buddhizmus is. Míg az exoterikus szó szerint beszélt, az ezoterikus metaforikusan oktatott. Tükröt emelt a gyakorlók elé, arra invitálva őket, hogy önmaguk vizsgálatával tanuljanak. Ez az ezoterikus buddhizmus a kezdeményezést a gyakorló vállára helyezte. Neki kellett megtennie a lépést az igazság felé. Ezután a tanítás vagy megerősítette, vagy megkérdőjelezte a megfigyeléseiket. E módszer mögött az a feltevés áll, hogy az igazságot nem lehet szó szerint kifejezni anélkül, hogy ne sérüljön, de meg lehet tapasztalni. Ezért az igazságot nem kifejezett utasítással, hanem elmélkedéssel kell tanítani. „A tiszta tudás nem adható át” – mondta George Gurdjieff – „de szimbólumokban kifejezve, mint egy fátyollal eltakarva, azoknak, akik kívánják és tudják, hogyan keressék, ez a fátyol átlátszóvá válik.”ⁱ

Buddha

Sziddhárta herceg fogantatása

Sziddhárta távozása a palotából

Ezoterikus Buddhizmus a Korai Templomokban

Mivel maga Buddha volt a nyilvánvaló példája egy olyan a lénynek, aki végigjárta az igazsághoz vezető utat, az ezoterikus buddhizmus tükrözte ennek az útnak a természetét Buddha élettörténetén keresztül. Fejlődésének minden egyes szakasza az önmegvalósításhoz vezető utat és buktatókat reprezentálta. Ennek megfelelően a Buddha életéből vett epizódok sorakoztak a korai buddhista templomok falain. Édesanyja szerencsés fogantatásának, születésének, első hét lépésének, a bebörtönzés fokozatos felismerésének jelenetei – egészen a bódhi-fa alatti megvilágosodásig vezető úton – díszítették a templomok falait. Exoterikusan a díszítés a buddhizmus alapítójának élettörténetével ismertette meg a hívőt. Ezoterikusan azonban a gyakorló az elmélkedésen keresztül megtanulta azokat a lépéseket, amelyek a fogságból a felszabaduláshoz vezetnek.

Sziddhárta herceg fogantatása

Sziddhárta távozása a palotából

Sziddhárta találkozása az öregséggel

Sziddhárta lemond a világról

Sziddhárta találkozása az öregséggel

Sziddhárta lemond a világról

Ezoterikus Buddhizmus a Fogantatásról és Születésről

Az ezoterikus buddhizmus az alapítójának allegorikus történetét meséli el a kezdetektől, Buddha fogantatásának pillanatától kezdve. (Sőt, az ezoterikus buddhizmus későbbi fejleményei még messzebbre nyúlnak vissza az időben, az időn túlra, nyomon követve Buddha korábbi életeit, amelyek folyamatosan haladtak előre az érdemekben, egészen Sziddhárta hercegként való megtestesüléséig.) Sziddhárta herceg élete már fogantatásától kezdve a kivételes lehetőségek szerencsés jegyeit viseli magán. Az elbeszélés arra utal, hogy a végtelen születés és halál körforgásából való menekülés visszavonhatatlanul bele van vésve a sorsába. A történet vége eleve el van rendelve; csak az a kérdés, hogy ez a sors hogyan teljesedik be.

Mivel a leendő Buddha anyja természetesen központi szerepet játszik a fogantatásában, az élettörténete vele kezdődik. Maya királynőt úgy írják le, mint „tiszta, erényes, férjéhez hűséges és alattvalóival szemben nagylelkű”. A ‘Maya’ szanszkritül ‘megtévesztést’ jelent, és a királynő ezt a címet azzal érdemli ki, hogy mentes minden csalástól. A Buddhacarita így hasonlítja őt: „… a nap ragyogásához, amikor mentes a sötétség minden befolyásától”. Az anyának ez a makulátlan természete döntő fontosságúnak fog bizonyulni ahhoz, hogy a Buddha földi életét a neki szánt irányba indítsa el.

Conception of Prince Siddhartha - Detail of Elephant

Sziddhárta herceg fogantatása | Az elefánt részlete

Buddha fogantatásának és születésének ezoterikus értelmezése

Maya királynő éjszaka fogantatja meg Siddhartát – érthető módon, hiszen a férj és feleség közötti közösülés jellemzően az ágyban történik éjszaka -, bár Maya fogantatása minden, csak nem tipikus. Álmában a Himalájába kerül, ahol egy hat agyarú fehér elefánt érinti meg a jobb oldalát. Egy korai buddhista dombormű szemlélteti ezt a „szeplőtelen fogantatást”, amelyen a királynő fekve látható, a glóriás elefánt leereszkedik felé, és az agyarával megérinti a jobb oldalát. E jelenet korai ábrázolásain, annak ellenére, hogy éjszaka van, Maya pavilonja fölött egy napsütötte égitest ragyog. A látszólagos sötétség és a közelgő fény közötti kontraszt lesz e sorsdöntő pillanat, valamint Sziddhárta sorsa további részeinek alapja.

Sziddhárta herceg fogantatása | Az elefánt részlete

Sziddhárta herceg fogantatása | Részlet a Napról

A Buddhacarita leírása Buddha szeplőtelen fogantatásáról utal annak ezoterikus jelentésére: ” Akkor a mennyei lények seregéből kiesve… a bódhiszattvák legkiválóbbja hirtelen egy gondolattal belépett [a királynő] méhébe „. A férfi és női princípium találkozása valami mentális és belső, metafizikai fogantatásra utaló dologként jelenik meg. Ha a hím mag valójában egy „gondolat”, akkor a királynő befogadó méhe visszhangkamraként működik, amely befogadja és felerősíti ezt a gondolatot.

Pszichológiánk állandóan olyan gondolatokat rejt magában, amelyek érzelmeket stimulálnak. Az előttünk álló hosszú napra gondolunk, és rettegést érzünk. Felidézünk egy tegnap este kapott bókot, és elégedettséget érzünk. A gondolatok és az érzelmek belső összekapcsolódása folyamatos. Ebben rejlik Maya királynő tisztaságának és szüzességének fontossága. A szív válogatás nélkül felerősíti véletlenszerű gondolatainkat, ahogyan egy visszhangkamra is válogatás nélkül felerősít mindent, amit magában rejt. Ahhoz, hogy a szív mechanizmusát megfelelően használhassuk, meg kell tanulnunk, hogy a haszontalan gondolatokat elzárjuk a szívbe való belépéstől. A Dhammapada megerősíti ezt az ezoterikus értelmezést: „Azok, akik uralják az elmét, amely messzire vándorol [az asszociatív gondolatok forrása]… és amely a szív belső üregében lakik [felerősítő mechanizmus], megszabadulnak a Mara béklyóitól.”

„Amikor egy ember, akinek megvan a valódi énje… kimondja magának az „Én vagyok” szavakat” – magyarázza George Gurdjieff – „akkor mindig elindul benne, a „napfonatában” egy „visszhang”, valami rezgéshez vagy érzéshez hasonló.”ⁱⁱ Az ezoterikus buddhizmus a leendő Buddha koncepciójának leírásában az ima alapelvét vázolja fel. Egy erőteljes gondolat vagy mantra potenciálisan mély érzelmeket válthat ki. Ily módon a gondolatok recitálása megváltoztathatja érzelmi állapotunkat, feltéve, hogy előbb megtisztítjuk szívünket az asszociatív gondolkodástól.

Ezoterikus Buddhizmus a Pszichológiai Börtönünkről

Maya királynő számára az álom jelentése először nem világos. Megosztja látomását férjével, Suddhodana királlyal, aki felismeri annak szerencsés természetét, és összehívja tanácsadóit, hogy értelmezzék azt. „Ne aggódj, uram” – nyugtatják meg urukat a bráhmanák -, „Fogant a királynőd: és méhének gyümölcse egy fiú lesz… Ha a háziúr életét választja, egyetemes uralkodó lesz belőle; de ha otthonát elhagyva vallásos életet vesz át, Buddha lesz belőle.”

Maya és Suddhodana tanácsot kérnek Brahmintól

A bölcsek értelmezése igaznak bizonyul; Maya teherbe esik, míg kilenc hónappal később egy különleges fiút hoz a világra, aki „miután megszületett az anyaméhből, úgy ragyogott, mintha a mennyből szállt volna alá „. A templomi domborműveken az asszony egy pálmafába kapaszkodva látható, miközben udvarhölgyei segítenek neki megszülni Sziddhártát a jobb oldalából, ugyanarról az oldalról, amelyen kilenc hónappal korábban álmában beléhatoltak.

Maya királynő szülés közben

Sziddhárta herceg a palotájában

Most, hogy a bölcsek értelmezése Maya álmáról helyesnek bizonyult, Suddhodana király elgondolkodik, hogyan kezelje az őket kísérő jóslatot. A fiából vagy nagy uralkodó vagy megvilágosodott Buddha lesz. Suddhodana, aki az utóbbit szeretné elkerülni, és az előbbit elősegíteni, azt tervezi, hogy fiát a külvilágtól és annak gondjaitól elszigetelt palotába zárja. Megparancsolja minisztereinek, hogy ne tegyék ki a fiút tragédiáknak, és ne engedjék, hogy bármiből hiányt szenvedjen, amire vágyik. Azzal, hogy megvédi Sziddhártát a kellemetlen benyomásoktól, Suddhodana azt reméli, hogy megakadályozza, hogy fia megkérdőjelezze az anyagi életet.

Sziddhárta herceg a palotájában

Ezen állás szerint Sziddhárta úgy nő fel, hogy a palotában uralkodó luxust és tanulást tekinti normának. A szenvedés hiányát fogja a szabályként érzékelni. Torz képet fog alkotni a világról, amely nagyon különbözik a valóságtól. Azzal, hogy az ezoterikus buddhizmus így ábrázolja alapítóját, minden emberi lény állapotát felvázolja. Életünket a körülöttünk lévő objektív világtól elzárva töltjük. Szubjektivitásunkat olyan tényezők együttese alakítja, amelyek nem a mi kezünkben vannak. Kialakulásának egyik nagy befolyásoló tényezője a neveltetésünk és a kondicionálásunk. Ezért van szerepe Sziddhárta apjának ebben a konstrukcióban. Az ezoterikus buddhista allegorikus történet ellenére azonban ez az állapot hercegekre és koldusokra, palotákban vagy szegénységben nevelkedettekre egyaránt vonatkozik: nem úgy látjuk a világot, ahogyan van; olyannak látjuk, amilyenek vagyunk.

Ezen alapvető szempont mellett az ezoterikus buddhizmus egy másik elemet is hangsúlyoz: nem vagyunk tudatában saját szubjektivitásunknak. Sziddhárta tudtán kívül be van zárva a palotájába. Mondanom sem kell, hogy amíg gyanútlanul lakik ebben a buborékban, addig soha nem fo erőfeszítéseket tenni, hogy kiszabaduljon belőle. „Gurdjieff gyakran visszatért beszédeiben … a „börtön” példára és a „megszökésre a börtönből ” – mondta Peter Ouspensky. „Néha ezzel kezdte, és aztán az volt még a kedvenc mondása, hogy ha a fogolynak a börtönben egyáltalán lehetősége van a szökésre, legelőször azt kell felismernie, hogy börtönben van.”ⁱ

[Folytatjuk…]