III. rész: Az iskola
A társadalmi nyugtalanság megakadályozza, hogy Gurdjieff hivatalossá tegye munkáját…
Orosz polgárháború (1917 – 1923)
A tiflis-i Gurdjieff Intézet tájékoztatója
Az orosz forradalomban és polgárháborúban való navigálás minden erőforrását felemészti. Gurdjieff egyik helyről a másikra vándorol, és magával viszi a családját és a követőit, hogy elkerülje a bajt.
Az ember harmonikus fejlődésének Intézete
Gurdjieff informális kísérletei egy iskola alapításra
1919-ben tesz először kísérletet arra, hogy a Georgia állambeli Tiflisben iskolát alapítson Az Ember Harmonikus Fejlődésének Intézete néven. A helyiek érdeklődésének felkeltése érdekében szórólapot küldenek körbe a következő információkkal:
A Nemzeti Oktatásügyi miniszter engedélyével megnyílt Tiflisben a George Ivanovich Gurdjieff rendszerére alapozott Intézet az ember harmonikus fejlődéséért. Az Intézet elfogad gyerekeket, felnőtteket, mindkét nemből. Tanítás reggel és este van. A tantárgyak: különböző ritmikus, orvosi és egyéb tornagyakorlatok, gyakorlatok az akarat, a memória, figyelem, hallás, gondolkodás, érzelmek, ösztönök és így tovább, fejlesztésére.i
[PETER OUSPENSKY] „Az állt még a prospektusban, hogy Gurdjieff rendszere már sok nagyvárosban működik, mint például Bombayben, Alexandriában, Kabulban, New Yorkban, Chicagóban, Koppenhágában, Stockholmban, Moszkvában és Essentukiban. A prospektus végén, az Intézet „speciális tanárainak” listája volt, ahol megtaláltam a saját nevemet.”i
Orosz polgárháború (1917 – 1923)
Októberi lázadás (1917)
A diákok kezdenek kétségekbe merülni
Gurdjieff legtöbb lépése meglepi tanítványait. Manőverei kezdettől fogva vagy hallgatóit sokkolni hivatottak, vagy azokat, számukra érthetetlen megfontolások vezérlik. Az Ember Harmonikus Fejlődésének Intézete esetében olyan kommersz hangnemben ad elő, amely sok követője szerint indokolatlan. Az ötletek és módszerek önmagukért kell, hogy beszéljenek. Ezt észlelve repedések kezdenek kialakulni közte és néhányuk, legfőképpen Ouspensky között, aki továbbra is elhatárolódik, és végül elválik Gurdjiefftől, hogy független csoportokat hozzon létre Londonban.
[PETER OUSPENSKY] „Természetesen megértettem, hogy Gurdjieff kénytelen volt a külső körülményeknek megfelelően valamiféle látszólagos formát adni a munkájának, [de] be kell valljam, az „Intézet az ember harmonikus fejlődéséért” programja nem nagyon lelkesített… a külső formájának valami karikatúra jellege volt.”i
A tiflis-i Gurdjieff Intézet Tájékoztatója
Gurdjieff és Ouspensky 1915 körül
Októberi lázadás (1917)
Gurdjieff és Ouspensky 1915 körül
TIFLIS, GRÚZIA
Gurdjieff első intézetének helye
Gurdjieff Iskolájának módszerei
Templomi táncosok, Bayon, Kambodzsa
Egy papnő beavatása (Gurdjieff tanítványainak bemutatójából
a Theatre des Champs-Elysees-ben,1923 december)
A tanár szakterülete
[GURDJIEFF] „Nincsenek általános iskolák, csak speciális iskolák vannak. Minden tanár vagy guru a saját specialitásában működik. Az egyik csillagász, a másik szobrász, a harmadik zenész, és az ilyen guru specialitását kell tanulmányozni minden tanítványának.”i
Gurdjieff egyik specialitása a szakrális tánc volt. Utazásairól szóló önéletrajzi beszámolójában, a Találkozások figyelemre méltó emberekkel című könyvében megemlíti, hogy két évtizedes keresése során különös érdeklődést mutatott a különböző úticéljainak táncai iránt.
Sok ősi templom, különösen a keleti templomok, beépítették a szent táncot a rutinjukba. A táncokat általában olyan lányok mutatták be, akiket már fiatal korukban a templomnak szántak, és kifejezetten erre a célra képeztek ki. A mozdulatok életre keltették az egyébként statikus és élettelen templomi szobrokat és festményeket. A hindu templomokban például szinte az összes fontosabb történetet az indiai tánc közvetítette, és sok fennmaradt templomban még mindig találhatunk olyan szobrokat és domborműveket, amelyek a táncosokat ezekben a testhelyzetekben ábrázolják.
Amikor Gurdjieff 1914-ben először hirdeti munkáját Oroszországban, A mágusok harca című balett formájában teszi azt közzé. 1916 nyarán, a finnországi összejövetelen Gurdjieff tanítványainak testtartásokat és fizikai mozgásokat mutat. De csak 1919-ben tudja megfelelően megvalósítani ezeket az ambícióit, amikor Alexander Salzmann színpadi tervező és felesége, Jeanne Salzmann táncpedagógus csatlakozik hozzá.
Az iskolának külső formával kell rendelkeznie. Egy bizonyos külső feladat ernyője alá kell összehoznia a tanulókat. Csak ezután lép át a munka az elméletből a gyakorlatba. Ehhez a tanári szaktudása ad keretet. Ezáltal a tanulók interakcióba léphetnek, kihozhatják magukból a sajátosságaikat, és a komfortzónájukon túllépve új szintre kerülhetnek.
Templomi táncosok, Bayon, Kambodzsa
Örvénylő dervisek, Konstantinápoly
Egy papnő beavatása (Gurdjieff tanítványainak bemutatójából
a Theatre des Champs-Elysees-ben,1923 december)
Örvénylő dervisek, Konstantinápoly
Gurdjieff a fő gyengeségről
[GURDJIEFF] „Az intézet módszere szubjektív, azaz minden ember egyéni sajátosságaitól függ. Egyetlen általános szabály van, amely mindenkire érvényes: az önmegfigyelés.”ii
[THOMAS DE HARTMANN] „Gurdjieff úr azt mondta nekünk, hogy elengedhetetlen, hogy mindannyian lássuk a fő hibánkat, azt, amely körül minden ostoba, komikus, másodlagos gyengeségünk forog.”iii
[GURDJIEFF] „Minden ember jellemében van egy bizonyos központi jellemvonás, ami körül az egész ‘hamis személyisége’ forog. Senki sem tudja a saját fő hibáját magától felfedezni. Ez egy törvény. A tanárnak kell a tanítvány fő jellemvonására rámutatnia, és az ellene való harcot megjelölnie … Minden ember személyes munkájának tartalmaznia kell az ez ellen a fő hiba elleni harcot.”i
[PETER OUSPENSKY] „Gurdjieff nagyon találékony volt a jellemvonások meghatározásában… Mikor valamelyikünk nem értett egyet a Gurdjieff által meghatározott fő jellemvonásával, mindig azt válaszolta, hogy maga az a tény, hogy nem ért egyet, mutatja, hogy neki van igaza.”i
[GURDJIEFF] „Az ember fő hibája elleni küzdelem a legfontosabb része a munkának, de ennek cselekedetekben kell megnyilvánulnia, nem szavakban. A tanár ezért minden embernek pontosan meghatározott feladatot ad, ami a fő jellemvonás legyőzését kívánja meg. Amikor az ember elvállalja az ilyen feladatok végrehajtását, önmagával küzd, önmagán dolgozik. Ha elkerüli a feladatokat és kitér a megvalósításuk elől, ez azt jelenti, hogy nem akar, vagy nem tud dolgozni.”i
1921-ben Gurdjieff bezárja intézetét, és Németországba költözik. 1922-ben Angliába látogat. Itt Ouspensky már felkeltette az érdeklődést a munka iránt, és a Gurdjieff módszereivel szembeni személyes fenntartásai ellenére úgy tűnik, van lehetőség az együttműködésre. A brit kormány azonban megtagadja Gurdjieff tartózkodási engedélyét. Ugyanebben az évben Franciaországba költözik, és vesz egy kastélyt Avonban, Fontainebleau közelében. Gurdjieffnek itt adódik a legjobb esélye arra, hogy hivatalossá tegye európai tevékenységét.
Gurdjieff megalapítja Intézetét a Prieuré Kastélyban
Prieuré kastély
Ha Gurdjieff valóban iskolát akart alapítani nyugaton, akkor a háborúk és forradalmak eddig objektív akadályokat jelentettek. De a kastély 1922 vége felé történt megvásárlásával minden kifogás megszűnt.
[THOMAS DE HARTMANN] „A ház egy tizenhetedik vagy tizennyolcadik századi felújított kastély volt, amely egykor az elöljárók kolostora volt, ezért Prieuré-nek hívták.”iii
A kastély rossz állapotban van. Gurdjieff és követői most a helyreállításra koncentrálnak.
[CHARLES NOTT] „Mindennapi életünk rutinja gyakran változott. A toronyból fél hétkor szólalt meg az ébresztő harangszó. A reggeli egy nagy darab pirított kenyérből állt, kávéval, aztán következett a munka a kertben, az erdőben, vagy a házban.”iv
[THOMAS DE HARTMANN] „Gurdjieff úr tudta, hogyan kell a munkát úgy elosztani az emberek között, hogy egy pillanat se vesszen kárba.”iii
[GLADYS ALEXANDER] „Az életünk nagyon felgyorsult. A régimódi konyha és mosogató nehéz feladataitól a ház és a mosodai munkán, a virág- és konyhakerti munkákon át egészen a lovak, szamárkocsik, juhok, kecskék, tehenek és borjak, tyúkok, sertések és kutyák gondozásáig mindenre kiterjedt.”v
[CHARLES NOTT] „Fél tizenkettőtől kettőig ebédszünet volt. A teázás négykor volt, a vacsora pedig fél hétkor; mozdulatok és táncok következtek tízig-tizenegyig. A nap folyamán Gurdjieff úr általános és személyes beszélgetéseket folytatott az egyes tanulókkal.”vi
[JOHN BENNETT] „Gurdjieff előadásai, amelyeket mindig váratlan pillanatokban tartott, legtöbbünk számára a Prieuré életének csúcspontjai voltak…”v
Prieure Kastély
A halhatatlanságról
Egy alkalommal valaki megkérdezte, létezik-e élet a halál után.
[GURDJIEFF] „Ahhoz, hogy bármilyen jövőbeli életről beszélhessünk, szükség van egy bizonyos kikristályosodásra, az ember belső tulajdonságainak bizonyos fúziójára, a külső hatásoktól való bizonyos függetlenségre. Ha van valami az emberben, ami képes ellenállni a külső hatásoknak, akkor ez a dolog maga képes lehet ellenállni a fizikai test halálának is.”i
Az ‘igen’ és a ‘nem’ közötti küzdelem
[GURDJIEFF] „A halhatatlansághoz vezető utakat három csoportba lehet osztani:
- A fakír útja.
- A szerzetes útja.
- A jógi útja.i
A fakír útja küzdelem a fizikai testtel… A szerzetes útja… a vallásos érzések és áldozatok útja… A jógi útja… a tudás, az értelem útja.”
Ahogyan az izmot a természetes képességét meghaladó feszítéssel fejleszted, úgy fejleszted az egységet, ha kűzdesz az alsó központok sokasága ellen. Ennek első út a fizikai testtel való küzdelem, a késztetéseinek való ellenállás, túllépve képzeletbeli határvonalain, hasonlóan egy profi sportolóhoz. A második út ezt úgy éri el, hogy minden érzelmet alávet egy magasabb érzelemnek, például a hitnek. Ezt látod a keresztény szerzetesi életben. A harmadik út ezt úgy teszi, hogy fegyelmezi az elmét, és arra kényszeríti, hogy inkább „gondolkodjon”, mintsem fantáziáljon, koncentráljon, meditáljon. Ezt látod a judaizmusban.
[ALFRED ORAGE] „Azt mondták, hogy ássak, és mivel ezt évek óta nem gyakoroltam, annyira szenvedtem fizikailag, hogy visszamentem a szobámba, egyfajta cellába, és szó szerint sírtam a fáradtságtól. Senki, még Gurdjieff se jött oda hozzám. Megkérdeztem magamtól: „Ezért adtam fel az egész életemet? Akkor legalább volt valamim. Most mim van?” Amikor a legmélyebb kétségbeesésben voltam, és úgy éreztem, hogy nem tudom tovább folytatni, megfogadtam, hogy további erőfeszítéseket teszek, és akkor valami megváltozott bennem. Hamarosan elkezdtem élvezni a kemény munkát, és egy héttel később Gurdjieff odajött hozzám, és azt mondta: „Azt hiszem, Orage, most már eleget ástál. Menjünk a kávézóba és igyunk egy kávét.'”iv
Dévák (Istenek)
Vajat köpülő nő, Jean-François Millet
Belső egység
[GURDJIEFF] „A belső egység ‘súrlódással’ érhető el az emberben, az ‘igen’ és a ‘nem’ közötti küzdelmemmel. Ha az ember belső küzdelem nélkül él, ha minden csak történik benne anélkül, hogy ellenállna neki, ha arrafelé megy, amerre az áramlat sodorja, vagy amerre a szél fúj, akkor csak az marad, ami most.”i
Az ‘igen’ és a ‘nem’ közötti küzdelem talán leghíresebb példája a Mahábháratából származik. Ez a jelenet a hinduizmus khmer értelmezésének középpontjában áll, és csábító azt gondolni, hogy Gurdjieff Igazságkeresőinek tagjai meglátogathatták néhány megmaradt templomát, például az Angkor Wat-ot.
A hindu világrend a jó és a rossz közötti egyensúlyra támaszkodott. Ez az egyensúly időszakonként megbomlott, veszélyeztetve az egész kozmosz létezését. Egy ilyen mitikus alkalommal, amikor a halhatatlanság nektárja elveszett, Visnu, a megtartó isten azt tanácsolta a déváknak és aszúráknak, hogy köpüljék meg a Tejóceánt. A Vaszukit, az óriáskígyót köpülőkötélként, a Mandara-hegyet pedig köpülőrúdként használták.
A köpülés gyakori volt a régi világ háztartásaiban. Fát sodortál, hogy tüzet gyújts, és tejet köpültél, hogy vajat készíts. Ezért a természetben gyökerezik az a gondolat, hogy valamit sodrással, súrlódással átalakíthatunk. Ugyanezzel a módszerrel az emberi lény belső egységet és állandóságot érhet el: módszeresen húzva magát a legfőbb gyengesége ellen, hogy egy belső súrlódást érjen el.
[THOMAS DE HARTMANN] „A munka minden tevékenysége világosan megmutatta, hogy a cél soha nem a külső eredmények, hanem a belső küzdelem volt. Például Gurdjieff úr egyszer mindenkit elküldött, hogy készítse elő a földet a konyhakerthez, de később a kertet elhagyták.”iii
[GUDJIEFF] „Ha egy belső küzdelem kezdődik el az emberben, különösen, ha egy meghatározott irányba halad ez a küzdelem, akkor fokozatosan kezdenek kialakulni benne állandó jellemvonások, lassan elkezd ‘kristályosodni’.'”i
[THOMAS DE HARTMANN] „Az emberfeletti erőfeszítések ilyen pillanataiban meg kell fékezni a fizikai fáradtságból fakadó belső lázadást. Ami segített ebben, az volt, hogy kívülről néztem magamat, és nevettem.”iii
[GLADYS ALEXANDER] „[Az élet a kastélyban] a gyorsaság és a feszültség, a buzgóság és a nagy remények forrongó légkörében zajlott, amelyet tehetetlenségi rohamok és kritikák, élénk súrlódások és szótlan versengések sújtottak. Valójában egy olvasztótégely volt, amelyet arra terveztek, hogy a benne főtt és párolt összetevőket belső értékükre csökkentse.”v
A befogadó oldalon, a nyugati emberek jól érzik magukat. Ugyanakkor az adó oldalon – Gurdjieff – óriási nyomás és felelősség alá helyezte magát. Saját tanításához híven a belső küzdelmet testesíti meg, ellene megy a kényelemnek és a könnyedségnek, nem kíméli magát a legkisebb erőfeszítéstől sem.
Minden Gurdjieff vállát nyomja. Szórakoztatnia, foglalkoztatnia kell. Tanítania kell. Meg kell találnia a finanszírozási eszközöket. Át kell hidalnia az intervallumokat, és felfelé kell tartania az oktávokat. Építsünk konyhakertet. Most török fürdőt. Most irtsunk ki egy erdőrészletet, és így tovább. Valójában olyan, mint egy gondnok, aki egy árvaházat vezet, ahol rengeteg gyerek van, és figyelmüket egyik tevékenységről a másikra irányítja, és nem hagyja, hogy pusztító unalomba zuhanjanak. Ez amerikai látogatásával éri el a csúcspontját.
Dévák (Istenek)
Vajat köpülő nő, Jean-François Millet
Aszurák (démonok)
Mandara hegy, mint szimbolikus köpülő rúd
Aszurák (démonok)
Mandara hegy, mint szimbolikus köpülő rúd
Brosúra Gurdjieff bemutatóiról a Carnegie Hallban
Gurdjieff Iskolája Amerikába látogat
1924 tavaszán Gurdjieff Párizsból Amerikába hajózik 35 táncos-tanulóval, ahol New Yorkban, Philadelphiában, Bostonban és Chicagóban nyilvános bemutatókat tartanak.
[THOMAS DE HARTMANN] „Mindannyian nagyon boldogok voltunk, hogy Amerikába utazhattunk. Mindenki – köztük én is – diadalmas bemutatókról álmodozott, és arról a nagy nyereségről, amely nélkülözhetetlen volt Gurdjieff úrnak jövőbeli tervei megvalósításához.”iii
Gurdjieff amerikai bemutatói karrierjének legszélesebb körben nyilvánosságra hozott pillanatai voltak. Riportereket hívtak meg a franciaországi intézetbe 1923 nyarán, hogy szemtanúi legyenek az intézet tevékenységének, beszámoljanak róla Amerikában, és érdeklődést keltsenek a turné előtt.
Brosúra Gurdjieff bemutatóiról a Carnegie Hallban
[THOMAS DE HARTMANN] „A bemutató estéjén a terem megtelt nagyon elegáns amerikaiakkal. Voltak újságírók és írók is, akiket Orage hívott meg.”iii
[CHARLES NOTT] „Másfél napig a New York-i lapok nagy teret engedtek a bemutatónak. Az egyik legalapvetőbb vasárnapi lap két oldalt szentelt neki képekkel és fantasztikus feliratokkal… a következő bemutatók zsúfolásig megteltek.”iv
Ez a vállalkozás problémás. A legendás Sarmoung Testvériség több ezer éve titokban tartott szakrális táncai most a Carnegie Hallban láthatók. Elvárhatjuk-e, hogy a közönség értékelni tudja a látottakat?
[THOMAS DE HARTMANN] „Az idő előrehaladtával egyre kevesebben voltak a hallgatóságunkban, és helyzetünk kilátástalan volt… [amerikai látogatásunk valósága] nehézségekkel keveredett… Gurdjieff úrral, mint mindig, a cél nem egy diadalmas túra volt, hanem az önmagunkon végzett munka és erőfeszítés minden nap más körülmények között – a legegyszerűbb és legszerényebb életkörülmények és ételek között, a legfényűzőbben csábító lehetőségeket kínáló környezetben.”iii
Gurdjieff pályájában az a kihívás, hogy annak folyamatosan emelkednie kell. Minden új projektnek felül kell múlnia az előzőt, igazolva annak elhagyását. Milyen tett követheti tehát az amerikai diadalmas bemutatókat?
Gurdjieff autóbalesete
1924 nyarán, miután visszatért Franciaországba, Gurdjieff egyedül vezet Párizsból Fontainebleau-ba, és majdnem halálos autóbalesetet szenved.
Ez egy sarkalatos pillanat Gurdjieff, követői és az Intézet számára. Sok belső vita alakul ki a szándékosságról, más szóval, hogy öngyilkos kísérlet lehetett-e. Tekintettel a sok felelősségre és az elmúlt évek során magával szemben támasztott rendkívüli követelményekre, a volánnál elaludni minden bizonnyal egyszerűbb lehetőség volt. Akárhogy is, ha figyelembe vesszük az örökös új projektek indítását a régiek rovására, a végtelen pénzügyi kihívásokat, utólag nem lepődünk meg azon, hogy ez a végén katasztrófába torkollik – bár erre nem számítottunk ennyire szó szerint.
[CHARLES NOTT] „Megérkezett a mentő. Gurdjieffet hordágyon hozták ki, a fejét kötések borították; eszméletlen volt, de azt mormolta: ‘Sok ember, sok ember.’ Felvitték az emeletre a szobájába.”iv
[THOMAS DE HARTMANN] „Az első néhány éjszakán Gurdjieff úr mozdulatlanul, teljesen csendesen feküdt, öntudatának minden jele nélkül.”iii
[OLGA DE HARTMANN] „Még inni sem tudott, csak nedves ruhával nedvesítettük meg az ajkát… A harmadik-negyedik nap után az orvosok azt mondták, hogy nincs életveszélyben… Végül a hatodik napon kinyitotta a szemét, hívta a feleségét, és megkérdezte tőle: „Hol vagyok?”iii
[CHARLES NOTT] „Sokkoló volt számunkra, hogy Gurdjieffel ilyen baleset történhet; egyesek úgy gondolták, hogy sebezhetetlennek, a véletlen törvényétől mentesnek kell lennie.”iv
A felesége és az anyja által ápolt Gurdjieff az orvosok elvárásai ellenére lassan és fájdalmasan gyógyul.
[CHARLES NOTT] „Csend volt a Prieuré-ben; lefojtott hangon beszéltünk; nem szólt többé a harang a harangtoronyban; a Oktató Házban nem volt tánc és zene, és mindenki teljes lényével azt kívánta, hogy Gurdjieff felépüljön… mintha egy nagyszerű gép főrugója tört volna el, és a gép a maga lendületéből futott volna. Az életünket mozgató erő eltűnt.”iv
[THOMAS DE HARTMANN] „Gurdjieff úr furcsa viselkedése sokáig tartott… Betegsége alatt egyedül voltunk és minden döntésünknél magunkra kellett hagyatkoznunk … Fokozatosan nyilvánvalóvá vált, hogy bár a testét súlyosan érintették, ‘Georgivanch’ belül ‘Georgivanch’ maradt. Színészi játéka részben annak próbája volt, hogy mennyire vagyunk képesek nélküle folytatni a munkáját.”iii
Egy reggel az a hír járt körbe, hogy Gurdjieff azt akarja, hogy mindenki gyűljön össze a Oktató Házban…
[CHARLES NOTT] „Köré csoportosultunk… Halk hangon beszélni kezdett, néha angolul, néha oroszul. Azt mondta, hogy felszámolja a Prieuré-t.”iv
[GURDJIEFF] „Két napon belül mindenkinek el kell tűnnie innen, csak a saját embereim maradnak. Sokáig másokért éltem, most elkezdek magamért élni. Most minden leáll – tánc, zene, munka. Mindenkinek mennie kell.”iv
.
Sources
- Egy ismeretlen tanítás töredékei – Peter Deminaovich Ouspensky
- Gurdjieff beszél tanítványainak – George Ivanovich Gurdjieff
- Életünk Gurdjieff Úrral (Our Life with Mr. Gurdjieff) – Thomas and Olga de Hartmann
- Gurdjieff tanítása: Egy tanítvány Naplója (Teaching of Gurdjieff: A Pupil’s Journal) – Charles Stanley Nott
- Gurdjieff: Új világ teremtése (Gurdjieff: Making a New World) – John Godolphin Bennett
Olvasson tovább:
I. rész:
Gurdjieff
II.rész:
A Tanítás
IV.rész:
Beavatás
V.rész:
Negyedik Út
© BePeriod