George Gurdjieff

[JOHN BENNETT] „A két szeme annyira különbözött egymástól, hogy azon tűnődtem, vajon a fény játszik-e valamiféle trükköt velem.”ⁱⁱⁱ

[JEANNE DE SALZMANN] „Az első benyomásom nagyon erős, felejthetetlen volt. Az intelligenciája, az ereje…, olyan más volt. Azt érezhetted, hogy látja és megmutatja, hogy milyen vagy, de úgy, hogy azt egész életedben nem felejted el.”^iv

[PETER OUSPENSKY] „Egy keleti típusú férfit láttam, aki már nem volt fiatal… Először megdöbbentett, mert úgy tűnt, mintha álcázta volna magát, és egyáltalán nem illett a helyhez és a hangulatához.”^v

George Ivanovich Gurdjieff egy átfogó, ősi eredetű pszichológiai, filozófiai és kozmológiai tanítással lepte meg az európai értelmiséget. Úgy tűnt, mintha egy másik korszakból lépett volna át a 20. századba, olyan bölcsességet hozva magával, amely az idők áradatában elveszett.

Hamarosan kiváló emberek, művészek, orvosok, jogászok, írók, tanárok tömegét vonzotta magához, akik közül sokan évek óta keresték az igazságot és az értelmet. Vagyis a kezdetektől fogva világos volt, hogy felismertek benne valamit, amit mindannyian kerestek, de még nem találtak meg.

Ez az 1870-es években történt, és Gurdjieff megemlítette, hogy erről a felfedezésről fiatalkorában olvasott egy folyóiratban.

[GURDJIEFF] „Amikor felismertem, hogy itt arról a legendáról van szó, amelyet gyerekkoromban olyan gyakran hallottam… majdnem ugyanolyan formában, mint apám dalaiban és meséiben, akkora belső izgalmat tapasztaltam, mintha az egész jövőbeli sorsom ettől függött volna.”^vi

Gurdjieff nem tudhatott apja történeteinek koráról, miközben hallgatta őket. Hirtelen rájött, hogy apja egy nagyon ősi hagyományt őrzött. Ha a legendák megőrzését pásztorokra bízták sok nemzedéken át, akkor milyen igazságok létezhetnek még, egyik korszakról a másikra titokban átörökítve, anélkül, hogy a jelenkori emberiségnek sejtése lenne róla? Itt látjuk azt a szikrát, amely lángra lobbantotta Gurdjieff igazság utáni kutatását. A következő húsz évet ennek az impulzusnak a teljesítésének szenteli.

Gurdjieff fiatalon expedíciókra indul, hogy rejtett tudás után kutasson. Az egyik beszámoló szerint 15-20 másik „Igazság Keresővel” társul. Egy másik szerint a csoport három tagból áll – ebből az egyik maga Gurdjieff –, és ők hárman fokozatosan vonzzák magukhoz a tagokat. E „keresők” soraiban Gurdjieff a Közel-Keletre, Közép-Ázsiára és a Távol-Keletre indul.

Az utazások elbeszélésekor Gurdjieff szabadon hajlítja a tényeket a mítoszok felé, hogy a keresés mögötti különböző elveket közvetítse.

Az igazság keresése mögötti elvek

Például a Fizetség elve, amely szerint a tudást nem lehet értékelni, ha valaki nem tesz erőfeszítést annak megszerzésére. A Felfedezés alapelve, mely szerint az emberről és a világról szóló mélyebb igazságokat nem lehet osztályteremben megtanulni, hanem azokat fel kell fedezni és az erőfeszítés, hogy az ember összerakja azt, amit talál, az maga a lecke. És az Ezotéria alapelve, miszerint a világ nagy hagyományainak széles óceánjában – kereszténység, iszlám, buddhizmus és így tovább – mindig voltak emberek, akiknek zsebeiben az igazság kulcsai lapultak.

[GURDJIEFF] „Az ezotéria elmélete szerint az emberiség két körből áll: egy nagy, külső körből, amely minden emberi lényt magába foglal, és egy kis körből, ahol tanult és értő emberek állnak a középpontban. Valódi tanítás, amely egyedül képes megváltoztatni minket, csak ebből a központból származhat.”^viii

Az Igazság Keresői fokozatosan leszűkítik keresésüket erre a belső körre egy Sarmoung nevű ősi babiloni testvériség formájában. Gurdjieff végül bekerül a testvériség főkolostorába, ahol választ kap a legmélyebb kérdéseire, és befejezi kutatását.

Tehát ez a titokzatos férfi, aki belépett egy moszkvai kávézóba, épp megfelelő időben érkezett. Egyrészt, mert az emberiség belső körének fogalmait az értelmiség már ismerte, másrészt, mert nem sokkal érkezése után a világ fél évszázados pusztuláson ment keresztül, amely gyakorlatilag az ókori tudás kortárs emlékének egészét elpusztította, és ez kizárólagos közvetítővé tette ezt az embert, aki módszeresen összegyűjtötte azokat.

Számos olyan eszmét importált, melyekről a nyugati világ misztikus főáramlata sohasem hallott azelőtt. Eszméket az emberi lény felépítéséről, az „alvó” állapotunkról, az ébredés lehetőségéről és a világegyetem nagyobb rendszerében elfoglalt helyünkről.

[PETER OUSPENSKY] „Sok dolog, amit Gurdjieff mondott, megdöbbentett… Mindenekelőtt az általa elmondottak közötti összefüggések érdekeltek. Már akkor éreztem, hogy eszméi nincsenek elszakadva egymástól, mint minden más filozófiai és tudományos eszme, hanem egy egységes egészet alkotnak, amelyből egyelőre csak néhány darabot láttam.”^v

[THOMAS DE HARTMANN] „A vágy, hogy Gurdjieff úrral lehessek, az egyetlen valósággá vált. A hétköznapi élet, ami korábban valóság volt, folytatódott, de szinte valószerűtlennek tűnt… Életem egyfajta mesévé változott.”^ix