Egy ismeretlen tanítás töredékei

Az Egy ismeretlen tanítás töredékei (In Search of the Miraculous) vezeti a Gurdjieff-könyvek listáját, még ha nem is maga Gurdjieff írta, mert enélkül Gurdjieff tanításai valószínűleg a homályba vesztek volna. Peter Ouspensky csodák kereséséről és Gurdjieff-fel való Oroszországi találkozásáról szóló beszámolójának köszönhető, hogy Gurdjieff legerőteljesebb elméletei és módszerei a mai napig fennmaradtak. A könyvet posztumusz adták ki, miután kéziratát Gurdjieff felülvizsgálta és dicsérte, némileg orvosolva a köztük fennálló több évtizedes szakadékot. A mai napig az Egy ismeretlen tanítás töredékei a legkelendőbb bevezetője Gurdjieff gyakorlati, elméleti és filozófiai tanításainak. Bővebben a könyvről itt: Egy ismeretlen tanítás töredékei

Gurdjieff beszél tanítványainak (Views from the Real World)

Esszésorozat Gurdjieff ideáiról a Moszkvában, Essentukiban, Tbilisziben, Berlinben, Londonban, Párizsban, New Yorkban és Chicagóban folytatott vitáiból. A könyv tartalmaz egy esszét Az igazság pillanatai címmel, egy tanítvány beszámolóját a Gurdjieffnél tett látogatásáról az orosz forradalom előtt. Ezt az esszét időnként felolvasták Moszkvában, mint bevezetőt azoknak, akik Gurdjieffel először találkoztak. Ettől az esszétől eltekintve, a könyv legtöbb gondolatát Ouspensky az Egy ismeretlen tanítás töredékei című könyve részletesebben tárgyalja. Azonban, mint mindig, amikor különböző emberek hasonló eseményeket mesélnek el, ebben a könyvben is vannak egyedi nézőpontok, amelyek hasznosak lehetnek az alapvető ideákkal foglalkozó olvasók számára.

Belzebub elbeszélései unokájának

Ez a terjedelmes könyv azután született, hogy Gurdjieff feloszlatta intézetét, és rájött, hogy újra kell gondolnia az elvárásait arról, hogyan vigye tanítását Nyugatra.  Belzebub elbeszélései unokájának (Beelzebub’s Tales to His Grandson) egy háromrészes sorozat első darabja volt, amely mindegyikének az volt a célja, hogy sajátos hatást gyakoroljon az olvasóra. Belzebub művének kívánt hatása az volt hogy az olvasó gondolataiból és érzelmeiből kíméletlenül és minden megalkuvás nélkül kiirtsa a már évszázadok óta beléjük gyökerezett hiedelmeket és véleményeket mindenről, ami a világon létezik. Ennek megfelelően homályos és hosszadalmas volt, szándékosan nehezen olvasható stílusban íródott.

A két fent említett könyv világos és leleplező jellegével ellentétben Belzebub a mítosz formájához tér vissza. Gurdjieff ezoterikus nézőpontból írja újra az emberiség történetét, elmagyarázva, hogyan fajultak az emberek alvó lényekké, és hogyan dolgoztak minden korszakban a megvilágosodott egyének, hogy felébresszék őket. Feltehetően valamennyi, korábban szó szerint megfogalmazott elméleti gondolata ravaszul bele van kódolva ebbe a bonyolult vászonba. Ma már vitatható, hogy a könyv beváltotta-e Gurdjieff reményeit, bár úgy tűnik, fontos célt szolgált tanári pályafutása utolsó szakaszában.

A lét valósága (The Reality of Being)

Jeanne de Salzmann 1919-ben találkozott Gurdjieffel, és élete végéig, 1949-ig követője maradt. Gurdjieff őt bízta meg irodalmi műveinek és táncgyakorlatainak jogaival. A következő negyven évben De Salzmann felügyelte könyveinek kiadását, megőrizte és tanította mozgásait, és tanításainak gyakorlására központokat hozott létre a világ nagyvárosaiban. Az évtizedek során feljegyzéseket készített a munkával kapcsolatos elmélkedéseiről, amelyeket családja és követői állítottak össze és könyvben publikáltak.

Találkozások rendkívüli emberekkel (Meetings with Remarkable Men)

Ez a könyv feltehetően önéletrajzi jellegű. Felfedi Gurdjieff életének történetét, mielőtt tanítani kezdett, tíz fejezetének mindegyikét egy-egy személynek szenteli, aki hatással volt Gurdjieffre alakuló éveiben. Az biztos, hogy Gurdjieff írta ezt a könyvet. Kérdéses, hogy az események úgy történtek-e, ahogy ő írta. John Bennett azt állítja, hogy ebben a könyvben néhány ‘befolyásos’ ember metaforikus és álnevesített, hogy az igazság keresése mögött meghúzódó különféle elveket közvetítse. Itt, a Találkozások rendkívüli emberekkel című kötetben értesülünk a megfoghatatlan Sarmoung Testvériségről, amelynek felfedezése véget vet Gurdjieff hosszú igazságkeresésének. Gurdjieff azonban nem említi ‘Sarmoungot’ sehol máshol, és nem találjuk más irodalmi forrásban sem. Ennek ellenére joggal feltételezhető, hogy Gurdjieff gyermekkoráról szóló leírásai mögött sok részlet igaz, így ezen a könyvön keresztül az olvasó hasznos képet kap arról a régi világról, amelyben felnőtt.

Gurdjieff – Új világ teremtése

John G. Bennett brit hírszerző tisztként szolgált Közép-Ázsia azon régióiban, ahol Gurdjieff felnőtt és tanult. Gurdjieff halála után Bennett vállalta a forrásaira való hivatkozások összeállítását. Sok olyan helyre utazott, amelyeket Gurdjieff könyveiben az ősi tudás tárházaként említettek. Gurdjieff – Új világ teremtése (Making a New World)  figyelemre méltó módszeres eredmény. Bennett a Prieuré kastély életéből is idéz olyan élményeket, amelyek máshol nem olvashatók. A könyv azonban abból a feltételezésből indul ki, hogy olvasója már ismeri a Találkozások rendkívüli emberekkel, a Belzebub elbeszélései unokájának és az Egy ismeretlen tanítás töredékei című könyveket, ezért ezt a könyvet a fent említettek után érdemes elolvasni.

Az élet csak akkor valóságos, amikor „Én vagyok”

Ebben a könyvben Gurdjieff nem jellemző módon személyes fejlődésének sarkalatos fejezetét osztja meg. 1902-ben, mialatt lábadozik, mert eltalálta egy eltévedt golyó, Gurdjieff önvizsgálatot folytat, amely feltárja az eddig tanultak alkalmazására tett kísérleteit. Mélyen csalódott. Az önkritikában elmerülve talál egy áttörést, amely lehetővé teszi számára (ennek megértésére vezet minket), hogy áthidalja ezt a zsákutcát, és új és tartós belső változást idézzen elő. Az élet csak akkor valóságos, amikor „Én vagyok” (Life is Real Only Then, When I Am) túl korán jelent meg. Az utolsó fejezet  Az ember belső és külső világa címmel hiányos maradt.

Életünk Gurdjieff úrral

Olga és Thomas de Hartmann 1916-ban Oroszországban ismerkedett meg Gurdjieffel. Ők lettek a két legelkötelezettebb tanítványa, és követték őt az orosz forradalom viharos időszakában egészen Franciaországban való letelepedésig. Életünk Gurdjieff úrral (Our Life With Mr. Gurdjieff) című emlékiratuk egyedülálló betekintést nyújt Gurdjieff tanári pályafutásának számos fontos epizódjába, kezdve a polgárháború alatti figyelemre méltó utazással a Kaukázusban, a Harmonikus Emberi Fejlődés Intézetének kezdeti megalapításával és annak különféle iterációival, és végső nyughelyével a Prieuré kastélyban. Ez a könyv Gurdjieff életével foglalkozik, miközben formális tanítását háttérbe helyezi. Tökéletes kontrasztja és kiegészítése Ouspensky Egy ismeretlen tanítás töredékei című művének, amely az ellenkezőjét teszi.

Tanú

A Tanú (Witness) nem kizárólag Gurdjieffről szól. John Bennett kijelenti: „Az ember földi kötelességének lényeges része, hogy tanúságot tegyen a számára kinyilatkoztatott igazságról.” A könyv Bennett kísérlete ennek a kötelességének teljesítésére. Mivel Gurdjieff kulcsszerepet játszott Bennett kutatásában, több fejezetet is szentel neki: Gurdjieff és Ouspensky, Gurdjieffel Fontainebleau-ban, Mr. és Madame Ouspensky, Visszatérés Gurdjieffhez és Gurdjieff utolsó napjai. Bennett mindegyikben érdekes eseményekről és beszélgetésekről számol be az olvasónak, aki többet szeretne megtudni George Gurdjieffről, tanításairól és a tanítás körülményeiről.

Gurdjieff tanításai: Egy tanítvány naplója 

Charles Nott 1924-ben találkozott George Gurdjieffel első amerikai látogatása során. Nott-ot lenyűgözte a Gurdjieff-mozgások előadása, és későbbi interakciói Gurdjieff-fel és követőivel meggyőzték arról, hogy tanítvány legyen. A Gurdjieff tanításai: Egy tanítvány naplója (Teachings of Gurdjieff: A Pupil’s Journal) című könyv Nott igazságkeresését dokumentálja, és annak csúcspontját Gurdjieff megtalálásában. Bepillantást nyújt Gurdjieff amerikai látogatásába, a Prieuré kastély mindennapi életébe, valamint Gurdjieff majdnem végzetes autóbalesetébe, amely az Intézet feloszlatásához vezetett. Nott írt egy folytatásos könyvet Gurdjieff további tanításai: Utazások ezen a világon címmel, amelyben további benyomásait osztotta meg.

Az eljövendő jó hírnöke

Az eljövendő jó hírnöke (Herald of the Coming Good) csak azért szerepel itt, mert Gurdjieff írta. Még a szerző véleménye szerint is idő előtt jelent meg. A könyv Gurdjieff első és viszonylag rövid elbeszélése, amely kezdeti és kissé naiv lelkesedését tükrözi. Betekintést nyújt a keresés időszakába, és elmagyarázza, miért választotta Gurdjieff Oroszországot tanításának megkezdéséhez. Gurdjieff később megbánta, hogy kiadta ezt a könyvet, és lebeszélte követőit, hogy elolvassák.

Az ember lehetséges fejlődésének pszichológiája

Ez a könyv egy öt előadásból álló összeállítás, amelyeket korábban Ouspensky tanítványai olvastak fel a hallgatóság előtt. Ouspensky jegyzeteket készített ezen felolvasások során, és az anyagot hat éven keresztül dolgozta át, ami a Negyedik Út alapvető pszichológiai gondolatainak legtömörebb kifejtését eredményezte. Ouspensky magánnyomdájában publikálta Az ember lehetséges fejlődésének pszichológiája (The Psychology of Man’s Possible Evolution) első kiadását. A könyv később több más kiadásban is megjelent, amelyek közül néhány az öt előadás jegyzőkönyvét is tartalmazza.

Érdemes megjegyezni, hogy Az ember lehetséges fejlődésének pszichológiája és az Egy ismeretlen tanítás töredékei az egyetlen Negyedik Út könyvek, amelyeket maga Ouspensky szerkesztett. A neve alatt szereplő többi cím (lásd alább) találkozóinak átiratai, amelyeket tanítványai állítottak össze és szerkesztettek, és halála után adtak ki.

A negyedik út (The Fourth Way)

Jól strukturált és könnyen hozzáférhető beszámoló a Negyedik útról, Ouspensky előadásain részt vevők jegyzeteiből. Ez a könyv részletesen elmagyarázza, amit Az ember lehetséges fejlődésének pszichológiája felvázol. Minden fejezet a Negyedik Úthoz kapcsolódó témák sorozatának van szentelve, kezdve Ouspensky bevezető előadásával, folytatva találkozóinak kérdéseivel és válaszaival.

A könyv utolsó része Ouspensky vitáit tartalmazza az örökkévaló visszatérésről. Ez a reinkarnáció keleti gondolatának feltárása, és a Negyedik Úttal való összeegyeztetésének kísérlete.

Egy újabb feljegyzés (A Further Record)

A Negyedik Út másik jól strukturált és hozzáférhető bemutatója, Ouspensky előadásainak jegyzeteiből. A könyv anyagának nagy része már benne van A negyedik út -ban. Néhány értekezés kizárólag itt szerepel.

Lelkiismeret – Az igazság keresése (Conscience – The Search for Truth)

Ez az esszé-összeállítás, amely szintén Ouspensky beszédein és kérdésekre adott válaszain alapul, a lelkiismeret fejlesztésére összpontosít. Az erkölcs és a lelkiismeret ellentéte olyan gondolat volt, amelyhez Gurdjieff időről időre visszatért.

Tertium Organum

Ouspensky elméjének közvetlen tapasztalata, Gurdjieffi lenyomat nélkül. Ouspensky kommentálja saját könyvét: „A magasabb logika rendszerét Tertium Organumnak neveztem, mert számunkra ez a gondolkodás harmadik törvénye Arisztotelész és Bacon után. Az első az Organon, a második a Novum Organum volt. De a harmadik az első előtt létezett.” Ebben a könyvben Ouspensky posztulálja a valós világ természetét a hétköznapi érzékeken túl, tárgyalja az emberi tudat és érzelem lényegi evolúcióját, amelynek meg kell történnie, mielőtt a magasabb világot észlelni és megérteni lehet, és bemutatja az ‘új logikát’ vagy terminológiát, amely elengedhetetlen az új valóság leírásához.

Az univerzum új modellje (A New Model of the Universe)

Ouspensky felvázolta és elkezdte ezt a könyvet, mielőtt találkozott George Gurdjieff-fel, és azután fejezte be, miután  különváltak egymástól. A Gurdjieff-fel töltött évek ellenére, amelyek az írás és a publikálás között teltek el, Ouspensky a revízió során megpróbálta szétválasztani, hogy mit tudott, mielőtt kapcsolatba került a rendszerrel, és mi az amit ott tanult. A könyv a közel- és távol-keleti utazásaiból merít, és pszichológiai módszert kínál az ókori kultúrák (tarot, gótika, buddhizmus, ezoterikus kereszténység stb.) bölcsességeinek megközelítésére.