És ha Gurdjieff elkezdte a munkát velünk, olyanokkal, amilyenek voltunk, akkor most miért szüntette be?”ⁱ

[GLADYS ALEXANDER] „Az intézetben tanítandó tárgyak tervezett programja alvó állapotban volt, és az egészségre vágyók sem találták meg azt a gyógymódot, amiben reménykedtek, vagy amiben talán hittek.” ⁱⁱ

[CHARLES NOTT] „Orage és én úgy éreztük, hogy Gurdjieff talán többet magyarázhatott volna. És mindketten nagyon sokat szenvedtünk időnként, értetlenül és csalódottnak éreztük magunkat, mintha faképnél hagytak volna…” ⁱⁱⁱ

Szakadás alakul ki a tanár és a diákok között, akik azt várják, hogy többet adjanak nekik, mielőtt megtehetik a következő lépést, míg ő azt várja, hogy mostanra meg tudjanak állni a saját lábukon.

[GURDJIEFF] „Több okból döntöttem úgy, hogy bezárom az Intézetet. Először is, mert nagyon kevesen vannak, akik értenek. Egész életemet odaadtam a Munkámért, de a másokon elért eredmény általában nem volt jó, ezért úgy gondolom, hogy nem szükséges, hogy azok a kevesek itt áldozzák fel az életüket.” ^iv

[JOHN BENNETT] „Gurdjieff elmagyarázta, hogy az általunk remélt mélyebb változásokat nem idézheti elő egy harmadik személy, annak mindenki saját szenvedése és áldozatai eredményének kell lennie.” ⁱⁱ

Gurdjieff beavatása

[GURDJIEFF] „A beavatás fogalmát, mely az álezoterikus rendszereken keresztül ér el bennünket, teljesen hibás formában adták át nekünk… A lét egyik szintjéről a másikra való átmenetet ceremóniákban, beavatásokban jelölték meg. De a lét változását nem lehet semmilyen rítuson keresztül elérni… Nincs, és nem is lehet semmilyen külső beavatás… Rendszerek és iskolák javasolhatnak módszereket és utakat, de semmilyen rendszer vagy iskola nem végezheti el az ember helyett azt a munkát, amit önmagán kell elvégeznie…” ⁱ

Mit tudunk Gurdjieff saját beavatásáról?

Tudjuk, hogy sokat utazott. Tudjuk, hogy testközelből ismerte meg a buddhizmust, a szúfizmust és a kereszténységet, valószínűleg azáltal, hogy e rendek kolostoraihoz csatlakozott. És ott van a megfoghatatlan kapcsolata a Sarmounggal.

Az Igazság Keresői olyan pletykákba botlanak, amelyek egy Babilonban, i.e. 2500-ban alapított testvériségről szólnak, Sarmoung néven. A testvériség állítólag megszakítás nélkül folytatta tevékenységét Mezopotámiában egészen a Kr.u. VII. századig. Úgy gondolták, hogy sok titkos rejtély kulcsa volt a birtokában. Keresésük egy további pontján a Keresők ígéretes bizonyítékot fedeznek fel arra vonatkozóan, hogy a Sarmoung még mindig létezhet. Elhatározzák, hogy megkeresik.

Gurdjieff nem találja meg a Sarmoungot; a Sarmoung találja meg őt. A rend képviselője úgy érkezik Buharába, mintha előre tudna Gurdjieffről, mintha a Sarmoungok figyelték volna a keresését. Bekötött szemmel és titoktartási eskü alatt Gurdjieffet és az Igazságkeresők egy másik tagját néhány napos utazásra viszik, és beengedik a főkolostorba. Ott meglepődnek, amikor találkoznak csoportjuk harmadik tagjával, akit a Sarmoung hozott magával.

Gurdjieff a fő Sarmoung kolostorban

[GURDJIEFF] „A kolostor sejkje az egyik legidősebb szerzetest nevezte ki vezetőnknek… Ezt követően beléptünk a kolostor életébe, szinte mindenhez hozzáfértünk, és fokozatosan mindent megtudtunk.” ^v Gurdjieff elmeséli, hogy három hónapot töltött a Sarmoung főkolostorában. Fokozatosan beengedik a külső udvarokból a legbelső udvarokba, láthatóvá válnak számára azok titkai. A legbelső udvarban figyelemre méltó színvonalú szent táncok szemtanúja. Megmutatnak neki néhány nagyon régi eszközt is, amelyeket arra terveztek, hogy segítsenek a táncosok betanításában, hogy ezeket a táncokat elő tudják adni.

De nem említi, hogy „beavatták” volna a kolostorban tett látogatás során, sem pedig bármely más kolostorban. Ehelyett, Gurdjieff beavatásai egyedül történnek meg, általában nagy belső zavarok pillanataiban, a kétségbeesés határán, amikor kénytelen különleges erőfeszítéseket tenni az ellentmondások kibékítése érdekében önmagában.

Gurdjieff Vízkeresztje

Ezt Gurdjieff saját önéletrajzi beszámolóiból ismerjük, amelyek közül a legmegrendítőbb Az élet csak akkor valóságos, amikor ‘Én Vagyok’ című könyvében szerepel. Miután egy eltévedt golyó eltalálta, hosszú lábadozási időszakot tölt el, és azon fáradozik, hogy alkalmazza az eddigi keresései során tanultakat, és mélységesen csalódott.

[GURDJIEFF] „Minden vágyam és törekvésem ellenére sem sikerült önmagamra emlékezni… elérni, hogy hatékonyan megakadályozzam a bennem áramló asszociációkat.” ^vi Megbizonyosodott az önemlékezés fontosságáról. De eddig csak korlátozott sikereket ért el. És ekkor új ötlet támad benne. Felismeri, hogy ahhoz, hogy mindig és mindenhol emlékezzen önmagára, létre kell hoznia egy ébresztőórát, amely mindig és mindenhol emlékezteti őt. Rájön, hogy ilyen ébresztőóra csak áldozattal hozható létre. Ha feláldozna egy meghatározó elemet a pszichológiájában, hogy annak hiánya folyamatosan érezhető legyen, az állandóan emlékeztetőül szolgálna.

[GURDJIEFF] „A kérdés, ami most megjelenik a következő: Van-e valami az én általános jelenlétemben, amit ha eltávolítanék magamból, mindig emlékeztetne önmagamra?” ^vi Ez a töprengés egyedül történik. Nincs tanár, aki utasítaná, nincs vén, aki rámutat Gurdjieff fő azonosulására, és nincs tapasztalt gyakorló, aki javasolhatná, hogy mit áldozzon fel az önemlékezés érdekében. Nincs közönség. Nincs szertartásos beavatás. Nincs külső elismerés. Keresésének ezen a pontján Gurdjieff önmaga tanára kell, hogy legyen. Fel kell használnia az eddig megszerzett önismeretét, hogy behatárolja fő gyengeségét és hamisságának gyökerét. Aztán el kell határoznia, hogy azt feláldozza. Egész eddigi munkája ide vezetett, és ez valóban ünnepélyes pillanat; egy beavatás.

[GURDJIEFF] „Gondolkodtam és gondolkodtam, s arra a következtetésre jutottam, hogy ha szándékosan leállítanám a kivételes erőmnek a használatát… a telepátia és hipnotizálás erejét… akkor kétségtelenül mindig és mindenben érezném a hiányát.” ^vi

Gurdjieff pszichikus erői

Gurdjieff pszichés ereje, amely gyermekkora óta lappangó hajlam volt benne, és amelyet utazásai során csiszolgatott és fejlesztett, nagy részét képezték karizmájának és magnetizmusának. Erről sokan számoltak be, a vele történt első találkozásukkal kapcsolatban:

[RENE ZUBER] „Gurdjieff úrból olyan csendes erő benyomása áradt, hogy még az állatok is megérezték…” ^vii

[ELIZABETH BENNETT] „A külseje rendkívüli volt. Soha nem láttam még senkit ilyennek.” ^viii

[PAMELA TRAVERS] „A puszta jelenléte is energiát sugárzott…” ^ix

[RINA HANDS] „A szeme tele volt élettel, és úgy tűnt, hogy egyenesen rám nézett kivételesen édes kifejezéssel…”

Most Gurdjieff rájön, hogy pszichikai ereje hamis megvilágosodás; egy ajtó, amely az egyik szintre kinyílik, de elzárja a belépést a következőre. Azáltal, hogy megfogadja, hogy feladja ezt, egy belső küzdelmet kezdeményez. Egyfelől, minden helyzet természetesen előidézi a használatát. Másfelől, az elkerülésére tett fogadalom visszatartja ezt az impulzust. Következésképpen Gurdjieff állandó, ellentétes irányú húzást fejt ki, olyan súrlódást, amely a hiányzó állandó emlékeztető tényezőt generálja az önemlékezéshez.

[GURDJIEFF] „Amint felismertem ennek az ideának teljes jelentőségét, mintha újjászülettem volna; felpattantam, rohangáltam…mint egy fiatal borjú, anélkül, hogy tudnám, mit csinálok. Mindez azzal végződött, hogy elhatároztam, esküt teszek… hogy soha többé nem fogom ezt a tulajdonságomat hasznosítani.” ^vi

Az ilyen áldozatok személyenként eltérőek, de az általános elvnek ugyanannak kell maradnia. Ezt Angkor Wat templomban kolosszális léptékben ábrázolják. A köpülés jelenet az első és a második udvart elválasztó falon látható, ajtóként szolgálva, amelyen keresztül át lehet lépni a külső körből a belső körbe.

Elképzelhetjük az évszázadokkal ezelőtti beavatási szertartásokat, ahol a beavatottakat az első udvarból a második udvarba vonultak fel egy lángoló fáklyákkal szegélyezett műúton, dobszó és kántálás mellett. De Gurdjieff vízkeresztjében nincs semmi szertartásos. Egyedül van, lábadozik, láthatóan nagy testi és lelki fájdalmai vannak.

Ez visszavezet minket a titokzatos Sarmounghoz. Gurdjieff leírása szerint fő kolostorukat négy koncentrikus udvar alkotja, akárcsak Angkor Wat esetében. Lehetséges, hogy e megfoghatatlan testvéri közösségnél tett látogatása allegorikus? Hogy Gurdjieff behatolása a legbelső szentélybe, az ő sajátos módja arra, hogy szimbolikusan, belsőleg közvetítse kutatása végét?