A kereszténység parancsai természetesen Jézus mondásaihoz kapcsolódnak. Ezek a mondások elszórtan találhatók az evangéliumokban, vagy elszigetelt tanításokként, vagy hosszabb prédikációk részeként, amelyeket Jézus hirdetett követőinek. A legtöbb esetben Jézus közvetlenül beszél, és a közönségének ismerős, általános témákat tárgyal, de új megvilágításba helyezve azokat. A hegyi beszédben például Jézus azt mondja: ” Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: »Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre.« Én pedig azt mondom nektek, hogy mindaz, aki haragszik atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre.” Továbbá: ” Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj! Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében.” Ezekben az esetekben Jézus a hallgatósága számára jól ismert zsidó törvényeket szólaltatja meg, és felülvizsgálja, illetve emeli azok mércéjét. Ennek értelmében a kereszténység mindenkihez szóló meghívás. Kereszténnyé válni annyit jelent, hogy elismerjük ezeket a szabályokat, és aszerint élünk.
Ezen inkluzív meghívás mellett az exkluzivitás ellentmondásos szála fut végig: az ezoterikus kereszténység. Jézus tanításának nagy része példázatok formájában hangzik el: példázat a lámpáról, a szálka és a gerenda példázata, régi ruhára új szövetből folt varrásáról szóló példázat, és még mintegy ötven másik allegória, amelyek közvetlen és rejtett jelentést is közvetítenek. Az evangéliumok egyik epizódjában, amikor Jézus különösen nagy gyülekezetet vonz, és az emberek mindannyian körülötte tolonganak, hogy hallgassák őt, a tanítványaival egy hajóra száll, és a Magvető példázatát prédikálja. Ez a történet egy földművesről szól, aki magokat vet a földjére. Különböző okok miatt, amelyeket Jézus leír, a magok többsége soha nem ereszt gyökeret, és csak néhány terem gyümölcsöt. A prédikáció végén a tanítványok megkérdezik Jézust: „Miért beszélsz az emberekhez példabeszédekben?” „Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait – felelte –, de nekik nem.” Jézus ezután kifejti a Magvető példázatát a legbelsőbb követői köre számára. A magok az ő üzenete. A különféle okok, amelyek miatt nem tudnak gyökeret verni, azt jelzik, hogy a legtöbb ember, aki eljön, hogy meghallgassa, rosszul fogadja üzenetét. Az a néhány mag, amely gyümölcsöt terem, azt a néhány lelket jelképezi, akik meghallják és megértik Jézus üzenetét.
Ha eddig nem sejtették volna, Jézus tanítványai ebben a jelentőségteljes pillanatban ráébrednek, hogy tanítójuk üzenete kettős jelentést hordoz: egy exoterikus kereszténységet, amelyet a hallgatók többségének szántak, és egy ezoterikus kereszténységet, amelyet azoknak a keveseknek szántak, akik képesek azt megérteni.
Bábel tornya | A nyelvzavar köre
Az ezoterika definíciója
Az ezoterizmus meghatározása a következő:
- csak kevesek által értett vagy csak keveseknek szánt, különleges ismeretekkel vagy érdeklődéssel rendelkező személyek
- a kiválasztott kevesekhez tartozó.
- magánjellegű; titkos; bizalmas.
- (egy filozófiai vagy hasonló doktrína), amelyet csak egy csoport beavatottjai számára kívánnak feltárni
Az ezotéria eszméje már jóval az Újszövetség előtt kialakult. Az Ószövetségben, a Teremtés könyvében olvashatunk egy egységes, egy nyelvet beszélő emberi fajról, amely elhatározza, hogy tornyot épít, amelynek csúcsa az égig ér. Isten, látva a törekvés mögött meghúzódó önhittséget, megzavarja a beszédüket, hogy többé ne értsék egymást, és szétszórja őket a világban. George Gurdjieff erre az ószövetségi történetre hivatkozik, amikor az emberiség külső és belső köréről beszél: „[A külső] kört néha a „nyelvzavar” körének nevezik, mert mindenki a saját egyéni nyelvét beszéli, és senki sem érti a másikat, és nem is próbálja megérteni.” i
A megértésre való képtelenség vagy képesség az, ami megkülönbözteti az emberiség különböző köreit. Mint a Magvető példázatában, Jézus közeli tanítványainak is az a képessége, hogy megértik az üzenetét, amely aztán gyökeret ereszt a szívükben. A megértés az, ami megkülönbözteti az exoterikus és az ezoterikus kereszténységet.
Bábel tornya | A nyelvzavar köre
Az Ezoterikus Kereszténység és Jézus életének története
Bár Jézus példázatai közül több mint ötven szerepel az evangéliumokban, lehet, hogy maga az evangélium története is egy példabeszéd? Ha csodáit történelmi igazságokként közelítjük meg, akkor vagy kételkednünk kell bennük, vagy hinni bennük. Ha azonban Mária Istentől való fogantatását, a bölcsek imádását, az ártatlanok lemészárlását és még sok más ilyen epizódot allegorikusnak tekintünk, akkor az értelmezés egy mélyebb szintjére jutunk; az exoterikus jelentés mögött rejtőző ezoterikus kereszténységhez.
Azzal, hogy az ezoterikus kereszténység allegorikusan meséli el alapítója életének történetét, összhangban van más vallásokkal. Mózes élete, aki kiszabadította az izraelitákat a rabszolgaságból és elvezette őket az Ígéret Földjére, szintén alkalmas a szimbolikus értelmezésre. Mohamed életét, aki egyesítette a harcoló mekkai törzseket és megalapította az iszlámot, a későbbi iszlám szerzők figyelemre méltó részletességgel mesélték el, és számos árnyalata szimbolikával van tele. Sziddhárta herceg élete pedig, aki átlátott a világi gazdagság csábításán, és elérte a megvilágosodást, megalapozta az Ezoterikus Buddhizmus strukturált tanítását. Exoterikusan, az életrajzi történetek megismertetik a követőket az alapítóik életével. Ezoterikusan, egy archetipikus utat fektetnek le, amely feltérképezi a lépéseket a belső rabszolgaságtól a tudatos szabadságig.
Isten | Fra Angelico
Gábriel | Fra Angelico
Az Isteni fogantatás ezoterikus jelentése
Ha Jézus élete valóban egy ilyen térkép, akkor az első lépés az ő fogantatása kell, hogy legyen. Gábriel angyal megjelenik Szűz Máriának, hogy bejelentse, Isten őt választotta ki arra, hogy fiát megszülje. Ez egy csodálatos fogantatás, amelyben a nemző isteni, így Mária szüzessége megmarad. A keresztény művészetben az Angyali üdvözlet gyakori téma, és bár az ábrázolások változnak, a központi alakok ugyanazok maradnak: Isten, néha láthatóan, néha csak sejtelmesen; Gábriel, aki úgy jelenik meg, mintha gyorsan alászállt volna a mennyből az üzenettel; Mária, akit általában imádkozva ábrázolnak. És a Szentlélek, amelyet gyakran a szűz felé szálló fehér galamb jelképez.
Az Angyali üdvözlet | Fra Angelico
A Szentlélek| Fra Angelico
Mária | Fra Angelico
Az ezoterikus kereszténység ezt a lépést nagyon törékenynek ábrázolja: „A kegyelem igazi élete az emberben kezdetben csak egy mag, egy szikra. Még mindig csak egy gyenge gyertya, amely a legsűrűbb ködben pislákol” – mondja Theofán a remeteii. A Szentlélek egy szikrát testesít meg. Mint egy villanásnyi ihlet, úgy száll le Máriára egy magasabb világból, tele lehetőségekkel. De a szikra rövid életű. Ha Mária habozik, eltűnik. Vajon tudja biztosítani a szikra meggyulladásához szükséges tüzelőanyagot?
Éva | Fra Angelico
E jelenet egyik ábrázolásán Fra Angelico az Angyali üdvözletet az Édenből való kiűzéssel állítja szembe. A párosítás magától értetődő: Ádám és Éva megszakítja a kapcsolatot Istennel; Szűz Mária helyreállítja azt. Ugyanazt a női modellt használja Éva és Mária ábrázolására. Ezoterikusan szólva, nem két különböző nőről van szó, akiket 4000 évnyi történelem választ el egymástól; hanem az érzelmi befogadóképesség két ellentétes állapotáról. Az egyikben a saját akaratosságunk irányít bennünket, és figyelmen kívül hagyjuk egy magasabb impulzus szikráját. A másikban fogékonyak vagyunk a szikrára, és képesek vagyunk táplálni és növelni azt.
Ellentétben azokkal a súlyos következményekkel, amelyeket az exoterikus kereszténység tipikusan az „eredendő bűnhöz” társít, az ezoterikus kereszténység az Éden elvesztését könnyen helyrehozhatónak mutatja be. Évának csak meg kell fordulnia, és néhány métert kell visszamennie a fűben a kápolna felé, hogy a befogadó Máriává váljon. A magasabb rendűvel való kapcsolatunk egy pillanat alatt elveszíthető és visszanyerhető. Vagy a remete Theofán szavaival élve: „Ha a belső béke elveszett, az ilyen állapot nem maradandó. Ha a szenvedő emlékszik önmagára, visszatér önmagához és megbánja, helyreállítja a megszokott belső rendjét.” ii
Éva | Fra Angelico
Mária | Fra Angelico
Mária | Fra Angelico
A Természeti Törvényeket megszemélyesítő Ezoterikus Kereszténység
Az ezoterikus kereszténységet gyakran félreértették. Az analógiákon keresztül történő tanítási módját gyakran úgy értelmezték, mint szándékos megtévesztést az igazság elrejtése által. Valójában az ezoterikus megközelítés szerint ez inkább természetes kényszerből történik, mint választásból, hiszen az igazságot nem lehet szó szerint kifejezni. „Tiszta tudás nem adható át” – mondta George Gurdjieff – „de szimbólumokban kifejezve, mint egy fátyollal eltakarva, azoknak, akik kívánják és tudják, hogyan keressék, ez a fátyol átlátszóvá válik.”i
A Kozmoszok közötti hasonlóság
Az igazság a kozmoszok elve miatt szimbolikusan kifejezhető. A világegyetem egy fa, a teremtője pedig egy törzs, amelyből a teremtés exponenciálisan ágazik ki. Az ágak minden egyes új szintje az előtte lévő szinteket tükrözi, bár kisebb léptékben. Mindegyik egy-egy kozmosz, amelyet ugyanazok a törvények irányítanak. Amint fent, úgy lent, és amint belül, úgy kívül. Csak meg kell értenünk ezeket a törvényeket bármely adott kozmoszban, hogy érzékelhessük a mindenben való működésüket.
Az emberi lény is egy miniatűr kozmosz, egy mikrokozmosz. Emberi szemszögünkből néhány törvényt könnyebben megfigyelhetünk magunkban, míg másokat könnyebb a nagyobb kozmoszokban. A léptékben fölöttünk álló következő kozmosz a természet világa. A kozmoszok elmélete szerint a természetet ugyanazok a törvények irányítják, mint minket, csak más léptékben. Ezért mindannak, amit a természetben megfigyelünk, van egy megfelelője bennünk. Az egész természet örökös körforgásban van a születésen, érésen, terméshozáson és pusztuláson keresztül. Ez a természetnek olyannyira alapvető aspektusa, hogy azt mondhatjuk, hogy a szezonalitás a természet egyik fő törvénye. Ha ez így van, akkor az ezoterikus kereszténységnek is ezen alapvető törvény alapján kell kialakítania tanítását.
Mária látogatása Erzsébetnél | Middelrijns oltár
Keresztelő szent János
Ez visszavezet minket az Evangéliumokhoz. Mária nem az egyetlen nő az evangéliumokban, aki csodálatos fogantatást él át. Hat hónappal Mária fogantatása előtt – napra pontosan – Erzsébet, Zakariás felesége és Mária rokona, csodával határos módon fogan meg idős korában. Bár ő és a férje igaz és feddhetetlen életet éltek, a gyermekáldást megtagadták tőlük. Erzsébet meglepődve tapasztalja, hogy terhes, és öt hónapra elvonul, mígnem a hatodik hónapban meglátogatja őt Mária, aki éppen terhes lett Jézussal. Amikor ők ketten találkoznak és megölelik egymást, az embriók ugrálnak a méhükben. Két csoda öleli egymást: Mária a normális szülőképes kor előtt, még szűzként fogant; Erzsébet a normális szülőképes koron túl, idős korában fogant. Ezt a jelenetet a középkori keresztény művészetben gyakran ábrázolják, és a Látogatás néven ismert.
Jézus és János fogantatása és születése egybeesik az év négy fő felosztásával: Jézus december 25-én, a téli napforduló környékén született. Ez azt jelenti, hogy március 25-e körül, a tavaszi napéjegyenlőség idején fogant. János, aki hat hónappal idősebb Jézusnál, a nyári napfordulón születik, és az őszi napéjegyenlőség idején fogant. Még utal is erre a ciklikus kapcsolatra közte és Jézus, a Megváltó között, akinek utat kell törnie: „Nem én vagyok a Krisztus” – mondja János a követőinek – „hanem előtte küldettem el; neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” iii
János az utolsó Ószövetségi próféta. Jézus az Újszövetség első prófétája. Együtt egy véget nem érő ciklus ellentétes szakaszait testesítik meg. Minden újnak meg kell öregednie, és minden réginek meg kell újulnia. Az, hogy a mikrokozmoszban élő ember hogyan testesítheti meg ezt a misztikus megújulást, az ezoterikus kereszténység végső leckéje.
[RODNEY COLLIN] Az év körforgásában a hagyomány három fő pontot jelöl meg – a tél közepén a napforduló ünnepét vagy karácsonyt, amikor minden élet elrejtőzik és láthatatlan; az újjászületés ünnepét vagy húsvétot; és pünkösdöt, az aratás ünnepét. E három ünnepet a természetes növekedés három szakasza – a gyökér, a virág és a termés – jellemzi, és nagyon általános módon a köztes időszakok nem csak a növények, hanem minden élőlény esetében a várandósság, az érés és a betakarítás örökké ismétlődő ciklusát jelképezik. iv
Mária látogatása Erzsébetnél | Middelrijns oltár
Mária látogatása Erzsébetnél | Részlet az Embriókról | Middelrijns oltár
Mária látogatása Erzsébetnél | Részlet az Embriókról | Middelrijns oltár
A születés ezoterikus értelmezése
Az ezoterikus kereszténység következő mérföldköve a Születés. Jézus (az északi féltekén) a téli napfordulón, az év legsötétebb időszakában születik. Csillagászati szempontból a megjelenése egybeesik a hat hónapig tartó fénycsökkenés végével. Ettől a mérföldkőtől kezdve a nappali fény fokozatosan növekszik. Ezért a Születés egyszerre hordoz jó és rossz hírt: miközben a tél még mindig teljes erejével előttünk áll, mi fényt látunk az alagút végén és a remény felcsillanását.
A remény a sötétben születik, abból a tudatból, hogy bár jelenleg nehéz a helyzet, de legalább jó irányba haladunk. Az ezoterikus keresztény hagyományt követő művészek – akik kapcsolatban álltak annak ezoterikus értelmezésével – ezt a felfogást építették be a Születés értelmezésébe. Az idősebb Peter Brueghel például egy téli flamand tájba helyezte a Szent Családot. A jelenet a tél ridegségét hangsúlyozza; minden megtorpant. Ilyen szörnyű körülmények között semmi sem változhat. Ebben a szakaszban Jézus közelgő születése annyira nem sejthető, a Szent Család pedig annyira feltűnésmentes, hogy Brueghel festményét könnyen összetéveszthetjük egy tipikus téli falusi tájjal. Csak közelebbről megvizsgálva derülhet fény a festmény árnyalataira és a hamarosan bekövetkező csodára.
Emberek tolonganak egy fogadónál
Napnyugta
A bal oldalon emberek tolonganak, hogy szobát foglaljanak egy fogadóban. A távoli háttérben a lenyugvó nap figyelmeztet minket a nap végére. Az idő korlátozott, és az ember biztosan nem szeretne fedél nélkül maradni egy ilyen havas, téli éjszakán. Néhány méterrel távolabb a tömegtől, a vászon közepén egy nekünk háttal álló ember egy ökröt és egy szamarat vezet. A férfi ács, amint az a nála lévő fűrészből is kitűnik. A szamáron egy nő ül. Mivel az ökör és a szamár a születés ismert szimbólumai, a nő csakis Szűz Mária lehet. Úgy tűnik, hogy a nő már előrehaladott állapotban van; a takarójának jól elhelyezett redőzése árulkodik erről. József reméli, hogy a közelgő szüléshez szobát bérelhet, de hiába: ” És megszülte elsőszülött fiát … és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.” v
Jézus születésekor ezek a szerény körülmények valójában ideálisak. Vajon nem a legsötétebb pillanatainkban kapjuk a legjobb tanácsok szikráját? Kinek van szüksége több fényre, amikor a tavasz már javában tart? Amikor Brueghel festményén a lenyugvó nap újra felkel, hogy egy új napot köszöntsön, semmi külső változás nem lesz a fagyos flamand faluban. De egy megváltó fog megszületni. Brueghel Krisztus születését a fagyos, havas télben a remény születéséhez hasonlítja a legsötétebb órában. A fordulat elkezdődött; mostantól kezdve minden nap egy kicsit világosabb lesz, amíg a tavasz teljesen vissza nem olvaszt bennünket az életbe.
[Folytatjuk]
Emberek tolonganak egy fogadónál
Napnyugta
A Szent Család
A Szent Család
Az Epifánia ezoterikus értelmezése
Az ezoterikus kereszténységről szóló eddigi áttekintésünk kiterjedt az Angyali üdvözletre (ahol bejelentik Máriának, hogy őt választották Isten Fiának szülésére), a Látogatásra (ahol Erzsébet, Keresztelő János édesanyja látogatja meg) és a Születésre (ahol egy istállóban szüli meg Jézust). Ennek a szimbolikus kibontakozásnak a következő fejezete az Epifánia (Vízkereszt), amelyet azért hívnak így, mert az ’epifánia’ jelentése ’megjelenés, megtestesülés’. Jézus eljövetele csak születése után 12 nappal válik nyilvánvalóvá a világ számára.
Ahhoz, hogy megértsük ennek az epizódnak az ezoterikus jelentését, először is meg kell értenünk a ’világ’ fogalmának ezoterikus keresztény megközelítését. Itt támaszkodhatunk egy korai keresztény szöveggyűjteményre, amely különböző szerzők szövegeit tartalmazza, és amelyet Filokália néven ismertek, és a keleti egyházban a szerzetesek oktatására használtak:
[FILOKÁLIA] Amikor azt halljátok, hogy el kell vonulni a világtól, először is meg kell értenetek a „világ” kifejezést, nem a hétköznapi jelentésében, hanem tisztán belső jelentésében. A ‘világ’ egy gyűjtőnév, amely magában foglalja mindazt, amit szenvedélyeknek nevezünk. Amikor a szenvedélyekről együttesen akarunk beszélni, akkor ’világ’-nak nevezzük őket; amikor különböző nevük szerint akarjuk megkülönböztetni őket, akkor szenvedélyeknek nevezzük őket. vi
Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a szimbolizmus a világok vagy kozmoszok közötti hasonlóságon alapul. Amint fent, úgy lent, és amint belül, úgy kívül. Mivel a külső világ, amelyben élünk, a belső világunkat tükrözi, a külső világról szóló történetek hatékonyan szolgálhatnak pszichológiai tanulságként. Ahogyan a külső világ kontinensekre oszlik, amelyek országokra tagolódnak, úgy a belső világunk is funkciókra és a funkciók alosztályaira oszlik. A Filokália ezeket a funkciókat „szenvedélyeknek” nevezi, mert ezek jelentik minden cselekedetünk mozgatórugóját.
Afrikai király
Európai király
Az evangélium azonban külsőleg úgy tapad Jézus történetéhez, mintha történelmi eseményeket mesélne el. Jézus születése, amely kezdetben ismeretlen, egy keleten megjelenő csillag által válik nyilvánvalóvá, amely a bölcseket Izraelbe vezeti: „Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.” vi
E jelenet művészi ábrázolásai a bölcseket három különböző faji eredetű királyként ábrázolják. Hogy hárman vannak, az abból következik, hogy három ajándékot hoztak: aranyat, tömjént és mirhát. Hogy királyok, arra az utal, hogy ezek az ajándékok túl drágák voltak ahhoz, hogy az egyszerű emberek megengedhessék maguknak. Az pedig, hogy különböző faji eredetűek, magának a világnak az ősi felfogásában gyökerezik. Az ókori ’ismert’ világot Európa, Ázsia és Afrika alkotta. Úgy gondolták, hogy minden bölcs e három kontinens valamelyikének uralkodó királya volt.
A három kontinens Jeruzsálemmel a világ közepén, 1581
Magától értetődik, hogy rendkívül szokatlan lett volna, hogy a királyok így gyűlnek össze, nemhogy térdre boruljanak bárki előtt is úgy, ahogyan a hagyomány szerint a gyermek Jézus előtt meghajolnak. Az Epifánia tehát nagyon ingatag történelmi talajon áll, és alternatív értelmezésekért könyörög. Ahelyett, hogy egy történelmi király lenne, aki az egész ismert világot uralni fogja, Jézus története felvázolja azt az archetipikus utat, amelyet az egyéneknek be kell járniuk, hogy megszabaduljanak szenvedélyeiktől és megteremtsék a belső kormányzást.
[GURDJIEFF] “Az ember… általános pszichéje három… teljesen független „entitásra” oszlik, amelyek nem állnak kapcsolatban egymással, és amelyek mind funkcióikban, mind megnyilvánulásaikban különállóak …” i
Afrikai király
Ázsiai király
Európai király
Ázsiai király
Források
- Egy ismeretlen tanítás töredékei – Peter Deminaovich Ouspensky
- Szívünk isten felé fordítása (Turning the Heart to God) Theofán, a remete (1815 – 1894)
- János evangéliuma
- Az égi befolyás elmélete (The Theory of Celestial Influence) – Rodney Collin
- Lukács evangéliuma
- Filokália, Szent Hészükhosz pap
- Máté evangéliuma
2022/3-ban a BePeriod egy többrészes dokumentumfilmet készít George Gurdjieffről.
Maradj tájékozott
Maradj tájékozott
Olvass tovább:
© BePeriod