Miért hagyta el Ouspensky Gurdjieffet?

Kérdés: Befejeztem Ouspensky Egy ismeretlen tanítás töredékei című könyvének olvasását, és nagyon érdekel, hogy miért hagyta el Ouspensky Gurdjieffet. Miért döntött úgy, hogy egy bizonyos ponton elhatárolódik és külön dolgozik? A könyv nem egyértelmű ezzel kapcsolatban; úgy érzem, hogy Ouspensky védi Gurdjieffet azzal, hogy a minimumot mondja. Elmondanád, mi történt, vagy el tudnál irányítani más forrásokhoz a témában?

Ouspensky valóban alig beszél arról, hogy miért döntött úgy, hogy elhagyja Gurdjieffet. Az Egy ismeretlen tanítás töredékei című könyvvel összefüggésben gyanítom, hogy ennek köze van a könyv megírásának céljához. Ha kitérne Gurdjieff módszereinek kritikájára, vagy hosszas bocsánatkérésre, hogy miért döntött úgy, hogy elhagyja őt, az az egész könyvet beszennyezné a pletyka és az intrika szellemével, és rontaná a bemutatott tudás objektivitását.

Azonban Ouspensky vonakodása beszélni arról, hogy miért hagyta el Gurdjieffet, túlmutat a könyvein. Azt mondják, hogy egy bizonyos ponton belefáradt abba, hogy Gurdjieffről faggatják, és azt a feladatot adta a tanítványainak, hogy ne is beszéljenek róla. Gyanítom, hogy lehetetlen lett volna megmagyaráznia, hogy pontosan mi történt. Erre utal az Egy ismeretlen tanítás töredékei című könyvében. A nyelvnek vannak korlátai. Egy szavakba öntött élmény nem képes megragadni azt az időt és helyet, amelyben megtörtént. Mi, akik nem voltunk ott, a saját képzeletünkkel töltjük ki az üres helyeket, és eltorzítjuk az eredeti eseményt. A tárgyilagosság szellemében gyakran bölcsebb egyáltalán nem beszélni, mint megnyitni az ajtót a torzításnak.

Amit Ouspensky az Egy ismeretlen tanítás töredékeiben elmond nekünk, az az, hogy a szakadás fokozatos volt. 1916 nyarán, egy évvel azután, hogy Ouspensky találkozott Gurdjieffel, Gurdjieff nyolc tanítványát egy finnországi vidéki házba vitte, hogy koncentráltabb munkát végezzenek. Ez egy sorsfordító időszak volt Ouspensky számára, amely elmélyítette a a munkával kapcsolatos megértését, és nagyon bizakodó volt, hogy valódi belső változást hajthat végre Gurdjieff segítségével. Az összejövetel után ezt írta:

[OUSPENSKY] “Mindez nagyon meglepett engem. Azt gondoltam, hogy a lehető legrosszabb alkalom volt arra, hogy komédiát játsszunk, és ha Gurdjieff komolyan értette, amit mondott, miért fogott bele ebbe a vállalkozásba? Ez alatt az idő alatt bennünk semmi új dolog nem fejlődött ki. És ha Gurdjieff elkezdte a munkát velünk, olyanokkal, amilyenek voltunk, akkor most miért szüntette be?” ⁱ

A természetes csalódottság, amikor felismerte, hogy Gurdjieff szétoszlatja az egész csoportot és leállítja a munkát, valamint Ouspensky korábbi felismerése az erőszak alkalmazásának haszontalanságáról, jó alapot ad annak megértésére, hogy miért alakul ki szakadás.

[OUSPENSKY] “És be kell vallanom, hogy attól a perctől fogva a Gurdjieffbe vetett bizalmam megingott. Miről volt szó, és mi bántott különösebben, még ma sem tudom meghatározni. De tény, hogy ettől a perctől fogva valahogy elkezdtem Gurdjieffet az ideáitól különválasztani. Addig ez soha nem fordult elő.” ⁱ

A repedés egyre szélesedett, ahogy az események tovább folytatódtak. Végül Ouspensky úgy döntött, hogy megszakít minden kapcsolatot Gurdjieffel, és önállóan folytatja munkáját. Sokan próbálták később megmagyarázni ezt a szakadást anélkül, hogy ott lettek volna. A konfliktus összetettségét – amit maga Ouspensky is nehezen tudott meghatározni – egy fekete-fehér ítéletre redukálták, amely az egyik oldalt igazolta, a másikat pedig elítélte. Néhányan Gurdjieff javára döntöttek, tetteit az ő egyedi és ihletett módszereinek tulajdonították, és azt állították, hogy Ouspensky intellektuális vakságában éppen azt a leckét nem vette észre, amit Gurdjieff át akart adni. Mások Ouspensky javára döntöttek, az olyan eseményeket, mint az Essentuki csoport hirtelen feloszlatása, bizonyítéknak tekintve, hogy Gurdjieff szeszélyes, erőszakos és manipulatív volt, és hogy tanítványai továbbra sem tudtak belenyugodni módszereibe. Mivel nem voltunk ott, azt látjuk, amit látni akarunk; kitöltjük a hiányzó üres helyeket, hogy az megfeleljen a saját képzeletbeli képünknek.

Akárhogy is van, Gurdjieff és Ouspensky örökségét elvetni a nézeteltéréseik miatt olyan lenne, mintha a fürdővízzel együtt a gyermeket is kidobnánk. Ugyanarra a következtetésre kényszerülünk, mint Ouspensky: el kell választanunk az üzenetet a hírnökeitől. Maga Gurdjieff mindig hangsúlyozta, hogy tanítása az ősi hagyományokban gyökerezik. Az igazság keresőjének II. része megpróbálja megmutatni, hogy ezek közül sok még mindig széles körben elérhető: a kereszténység, a buddhizmus, a judaizmus stb. Gurdjieff egyedülálló hozzájárulása kettős volt: eredeti jelentésüket friss és hozzáférhető módon mutatta be, és gyakorlati eszközöket kínált e jelentés igazolására. Amint igazoltunk egy eszmét, leválasztjuk azt hírnökéről, és a magunkévá tesszük.