A kocsi metaforájának eredete

Egy ősi keleti tanítás szemlélteti ezeket az ellentmondásokat a kocsis, a ló és a kocsi metaforáján keresztül, hogy megértsük az emberi lények felépítését. Ez a hasonlat először a hinduizmus szent szövegeiben, a Védákban jelenik meg, majd részletesen kifejtik a későbbi hindu szövegek, például az Upanisadok:

Ismerd meg az Ént, mint a szekér urát,
A testet, mint magát a szekeret,
A megkülönböztető értelmet, mint a kocsis,
És az elmét, mint gyeplőt.
Az érzékek, mondják a bölcsek, a lovak;
Az önző vágyak azok az utak, amelyeken járnak.” ⁱ

Amikor a ló, a kocsi és a kocsis harmóniában dolgoznak, olyan szinergiát alkotnak, amely meghaladja az egyes részek képességeit. A kocsis értelme vezeti a lovak erejét, míg a kocsi ezt az erőt nagyobb és nehezebb rakomány szállítására használja. Ez az együttműködés céltudatos mozgást biztosít a kiválasztott irányba. Ha azonban ezek az elemek elvesztik összhangjukat, nemcsak a rendszer válik működésképtelenné, hanem az egyes részek is gátoltak lesznek. Egy elhanyagolt kocsi lelassíthatja a legjobb lovakat is; egy fegyelmezetlen ló letérítheti a kocsit az útról; egy figyelmetlen kocsis képtelen irányítani a járművet. Emberi értelemben ez belső konfliktus, határozatlanság vagy önpusztító viselkedés formájában nyilvánul meg. A metafora arra mutat rá, hogy a siker vagy a működési zavar forrása abban rejlik, mennyire sikerül egyensúlyt teremteni a különböző képességeink között.

Ezt a metaforát különböző pszichológiai hagyományok is átvették és alkalmazták, legutóbb George Gurdjieff:

[GURDJIEFF] Az ember egésze – minden különálló és külön-külön működő részével – szinte tökéletesen hasonlítható egy utasszállító járműhöz, amely kocsiból, lóból és kocsisból áll. ⁱⁱ

Gurdjieff kocsi-metaforájának magyarázata

Gurdjieff hangsúlyozza, hogy az emberi lények nem egységesek. Bár egyetlen fizikai testünk van és egyetlen névvel azonosítjuk magunkat, ez az egység illúzió. Alapos vizsgálat gyorsan feltárja, hogy gondolataink, érzelmeink és ösztöneink különálló impulzusokból fakadnak, amelyek gyakran ellentmondanak egymásnak. Gurdjieff hintó-metaforája pontosan ezt az állapotot kelti életre. A három összetevő mindegyike az emberi psziché három különböző „központjához” vagy „funkciójához” kapcsolódik:

1. A lovak érzelmi működésünket szimbolizálják,
2. A kocsi a motoros működést jelképezi,
3. A kocsis a gondolkodási funkciókat képviseli.

E három különálló funkció természetükből adódóan nem hangolt egymáshoz; képzetlenek és rendezetlenek.

Gurdjieff metaforájában a hintó rozsdás, kerekei kiegyensúlyozatlanok. A lovak alultápláltak és fegyelmezetlenek, inkább saját ösztöneik követésére szoktak. A kocsis nem érti a lovak nyelvét, nem tudja, hogyan táplálja vagy gondozza őket. Az sem világos számára, hogy kitől kérjen útmutatást az útvonal meghatározásához.

Marta, Gandolfo és Roberta példája jól illusztrálja ezt: Marta impulzív döntése, hogy felmond, érzelmi működéséből fakad. Lovai vágta közben a sziklák felé rántják a kocsist és a kocsit, s a helyzet visszafordítása súlyos áldozatokkal járhat. Gandolfo megragadt az automatikus cselekvésben – kocsija a megszokott úton döcög tovább, ellenállva minden változásnak. Roberta kényszeres tervezése a gondolkodási funkcióból ered: kocsisa mikromenedzseli a lovakat és a kocsit, igyekezve olyan feladatokat is végrehajtani, amelyeket mások sokkal jobban elvégezhetnének. Mindhármuk szenvedése abból fakad, hogy a ló, a kocsi és a kocsis közötti egyensúly felborult, ami gátolja működésüket és felesleges szenvedést okoz.

[Folytatjuk]