Gurdjieff a Vizuális Művészetekről
Egy kép többet ér ezer szónál. De a szavak lassúak, a kép pedig azonnali: a tiszta észlelés egyetlen pillanatában egy kép olyan benyomást kelthet bennünk, amit csak órákig tartó olvasás tud közvetíteni.
Gurdjieff az Érzelmekről
Az érzelmi központ előkészítése
Gurdjieff megfigyelte, hogy a művészetből való részesüléshez kellően fejlett érzelmi központra van szükség.
Az érzelmi központ a leggyorsabb a négy alsó központ (azaz az érzelmi, a mozgási, az ösztönös és az intellektuális központ) közül. Érzékelései azonnaliak: belépünk egy szobába, és azonnal érzékeljük, hogy az emberek fáradtak, boldogok vagy vitatkoznak. Azonnal érzékeljük, hogy valaki örül-e vagy nem örül nekünk, hisz-e vagy bizalmatlan, szeret-e vagy fél-e tőlünk.
Ha érzelmi érzékelési sebességünket az objektív művészetre irányítanánk, akkor egy szobor azonnal mélyen megérintené lényünket.
Általában azonban az érzelmi központ túlságosan alultáplált ahhoz, hogy a megfelelő sebességgel működjön. Finom energiája a negatív érzelmeken keresztül elszivárog. Durva üzemanyaggal marad, mint egy sportkocsi, amely finomítatlan benzinnel működik.
Az alvás és az ébredés közötti szakadék áthidalásához az érzelmi központot fel kell gyorsítani. A negatív érzelmek nem kifejezésén végzett munka megteremti a megfelelő érzelmi érzékelés alapjait. Ez felkészíti a szívet a táplálék magasabb formájának befogadására, egy finomabb üzemanyagra, amely közelebb hozza a magasabb központokhoz.
Az Objektív Művészet Tápláléka
Az objektív művészet ez a táplálék. Magában hordozza a szemlélő átalakításának lehetőségét. Rengeteg bölcsességet közvetít – ahogy Gurdjieff megfigyelte utazásai során -, de ez a bölcsesség nem verbális. Ez egy szavak nélküli energiaadag, a friss inspiráció erőteljes lehelete. A valóság pillanatnyi. A valóságba való behatoláshoz nincs idő szavakra. Ezért a kép előnye ezer szóval szemben a gyorsaságban rejlik. A szavak az intellektuális központhoz (az összes alsó központ közül a leglassabb) szólnak, míg a képek az érzelmi központhoz (az összes alsó központ közül a leggyorsabb). Az objektív művészet a pillanatba katapultálja a szemlélőt.
Más szóval, az érzelmi központot magasabb központokká alakítja át, áthidalva az emberben lévő alacsonyabb és magasabb világok közötti szakadékot.
Gurdjieff az Intelligens Művészetről
A korai buddhista szobrászat ezt a hatást igyekezett elérni. Finoman faragott bódhiszattvák fogadták a buddhista szentélyek látogatóit. Hihetetlenül életteliek voltak, annak ellenére, hogy halott kőből készültek. Úgy tűnt, mintha lélegeznének és figyelnének, hogy személyesen találkozzanak a látogatóval és üdvözöljék őt otthon.
A látogatót – gyakran egy hosszú utazás után érkező zarándokot – a nyugalom és a tudatosság mély vizuális megjelenítése fogadja. Ha megáll, és hagyja, hogy a benyomás áthassa – ha érzelmileg felkészült -, a kép sokkolhatja őt a valóságba.
Vizsgáld meg az ebben a bejegyzésben szereplő bódhiszattvákat. Egy pillanat alatt bemutatják a megvilágosodás számos vonását – olyan vonásokat, amelyek leírásához egy könyvre lenne szükség: bölcsesség, együttérzés, tudatosság, elégedettség, koncentráció, rugalmasság és még sok más. A szobrász kőben fejezte ki azt, amit a Dhammapada szerzői írásban közvetítettek. De mivel vizuális, üzenete azonnal behatol a felkészült szívbe. Végső soron az objektív művészet arra törekszik, hogy az objektív embert tükrözze. Nemcsak azt tükrözi, ami ő, hanem azt is, amivé válhat.
„Ebben a szoborban semmi nem volt véletlenszerű, ételem nélküli. Fokozatosan megértettük azoknak az embereknek a szándékát, akik ezt a szobrot alkották… Ez igazán művészet volt!” – Gurdjieff
© BePeriod