Gurdjieff a Vizuális Művészetekről

Egy kép többet ér ezer szónál. De a szavak lassúak, a kép pedig azonnali: a tiszta észlelés egyetlen pillanatában egy kép olyan benyomást kelthet bennünk, amit csak órákig tartó olvasás tud közvetíteni.

„Vannak isten alakok és különféle mitológiai hősök alakjai, amiket könyvként lehet olvasni, csak nem az ésszel, hanem érzelemmel, feltéve, hogy az megfelelően fejlett.” – Gurdjieff (Egy ismeretlen tanítás töredékei)

Gurdjieff az Érzelmekről

Az érzelmi központ előkészítése

Buddha – Wei dinasztia

Gurdjieff megfigyelte, hogy a művészetből való részesüléshez kellően fejlett érzelmi központra van szükség.
Az érzelmi központ a leggyorsabb a négy alsó központ (azaz az érzelmi, a mozgási, az ösztönös és az intellektuális központ) közül. Érzékelései azonnaliak: belépünk egy szobába, és azonnal érzékeljük, hogy az emberek fáradtak, boldogok vagy vitatkoznak. Azonnal érzékeljük, hogy valaki örül-e vagy nem örül nekünk, hisz-e vagy bizalmatlan, szeret-e vagy fél-e tőlünk.
Ha érzelmi érzékelési sebességünket az objektív művészetre irányítanánk, akkor egy szobor azonnal mélyen megérintené lényünket.
Általában azonban az érzelmi központ túlságosan alultáplált ahhoz, hogy a megfelelő sebességgel működjön. Finom energiája a negatív érzelmeken keresztül elszivárog. Durva üzemanyaggal marad, mint egy sportkocsi, amely finomítatlan benzinnel működik.
Az alvás és az ébredés közötti szakadék áthidalásához az érzelmi központot fel kell gyorsítani. A negatív érzelmek nem kifejezésén végzett munka megteremti a megfelelő érzelmi érzékelés alapjait. Ez felkészíti a szívet a táplálék magasabb formájának befogadására, egy finomabb üzemanyagra, amely közelebb hozza a magasabb központokhoz.

Az Objektív Művészet Tápláléka

Az objektív művészet ez a táplálék. Magában hordozza a szemlélő átalakításának lehetőségét. Rengeteg bölcsességet közvetít – ahogy Gurdjieff megfigyelte utazásai során -, de ez a bölcsesség nem verbális. Ez egy szavak nélküli energiaadag, a friss inspiráció erőteljes lehelete. A valóság pillanatnyi. A valóságba való behatoláshoz nincs idő szavakra. Ezért a kép előnye ezer szóval szemben a gyorsaságban rejlik. A szavak az intellektuális központhoz (az összes alsó központ közül a leglassabb) szólnak, míg a képek az érzelmi központhoz (az összes alsó központ közül a leggyorsabb). Az objektív művészet a pillanatba katapultálja a szemlélőt.
Más szóval, az érzelmi központot magasabb központokká alakítja át, áthidalva az emberben lévő alacsonyabb és magasabb világok közötti szakadékot.

„Közép-Ázsiai utazásunk alatt találtunk a sivatagban, a Hindu Kush lábánál egy különös szobrászati művet, melyről először azt gondoltuk, hogy egy ősi Isten vagy ördög. Először csak a kíváncsiság érzetét váltotta ki bennünk. De egy idő után érezni kezdtük ennek a figurának a tartalmát, egy nagy és összetett kozmológiai rendszert.” – Gurdjieff

Gurdjieff az Intelligens Művészetről

Bódhiszattva – Sui dinasztia

A korai buddhista szobrászat ezt a hatást igyekezett elérni. Finoman faragott bódhiszattvák fogadták a buddhista szentélyek látogatóit. Hihetetlenül életteliek voltak, annak ellenére, hogy halott kőből készültek. Úgy tűnt, mintha lélegeznének és figyelnének, hogy személyesen találkozzanak a látogatóval és üdvözöljék őt otthon.
A látogatót – gyakran egy hosszú utazás után érkező zarándokot – a nyugalom és a tudatosság mély vizuális megjelenítése fogadja. Ha megáll, és hagyja, hogy a benyomás áthassa – ha érzelmileg felkészült -, a kép sokkolhatja őt a valóságba.

Vizsgáld meg az ebben a bejegyzésben szereplő bódhiszattvákat. Egy pillanat alatt bemutatják a megvilágosodás számos vonását – olyan vonásokat, amelyek leírásához egy könyvre lenne szükség: bölcsesség, együttérzés, tudatosság, elégedettség, koncentráció, rugalmasság és még sok más. A szobrász kőben fejezte ki azt, amit a Dhammapada szerzői írásban közvetítettek. De mivel vizuális, üzenete azonnal behatol a felkészült szívbe. Végső soron az objektív művészet arra törekszik, hogy az objektív embert tükrözze. Nemcsak azt tükrözi, ami ő, hanem azt is, amivé válhat.

„Ebben a szoborban semmi nem volt véletlenszerű, ételem nélküli. Fokozatosan megértettük azoknak az embereknek a szándékát, akik ezt a szobrot alkották… Ez igazán művészet volt!” – Gurdjieff